Levéltár és helytörténet. A Komáromi Levéltáros Szakmai Nap előadásai - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14. (Esztergom, 2005)

Tartalomjegyzék/Obsah - Ortutay András: Az esztergomi zsidóság 1944-1945-ben

első izraelita növendékét a bencés gimnázium is felvette. A céhek - versenytől tartó - ellenállását nehezen törték meg. 1888-ban még Szenttamáson épült fel a korszerű zsinagóga, de a három mezőváros és a szabad királyi város egyesítésével a város teljes jogú polgárai lettek, az 1900-as népszámlálás szerint 941 izraelita vallású élt a városban, a lakosság 5,5 százaléka. A város az izraelita imaház és elemi iskola részére is biztosította azt a támogatást, amit a református és evangélikus közösségek számára. Az 1900-as évek heves támadásai ellenére sem volt hajlandó kimondani, hogy a város által fenntartott elemi iskolák római katolikus jellegűek, maradtak „városi elemi iskolák"; bár az iskolaszék elnöke „természetesen" a római katolikus plébános volt. A hivatalos várost nem jellemezte még a mérsékelt antiszemitizmus se - a papi város hagyományos: tisztviselő-iparos-gazda társadalmában viszont már érezhető volt a távolságtartás. Ennek a vallási okok mellett gazdasági okai voltak. A még nem egyesített városban az 1860-as évektől kereskedők és ügyvédek kerülnek a legtöbb adót fizető elit élére. (Az ügyvédek a hosszan elhúzódó birtokrendezési perek haszonélvezői, Esztergom pedig a prímási- és káptalani uradalmak központja.) 1881ben a 20 legtöbb adót fizető között 8 ügyvéd van, a többség kereskedő, az első iparos a 24., gazdaember már nincs is. Az 1871. évi 18. tc. vezette be a virilizmust. 1894-ben a 44 virilista között 12 kereskedő szerepel, közülük 10 zsidó, s a legtöbb adót a később nemességet szerző Krausz Izidor haszonbérlő fizeti. Az egyesítéssel Vízivárosból egyháziak, Szenttamásról zsidó kereskedők, ügyvédek kerülnek be a virilisták közé. Az Esztergomban működő Prohászka Ottokár így írt: „Polgárságunk tehetősebb része zsidó, másik része hivatalnok, cifra nyomorúságban, van aztán még egy fajtája a magyar polgárságnak: a városi hajdú, vagy rendőr, s az éhenkórász kisiparos." A hagyományos esztergomi társadalom elszegényedéséért a tényleges gazdasági társadalmi problémák helyett a látható felszínt hibáztatta. Jellemző módon az egyház és a zsidóság összeütközését látta abban a közigazgatási perben például, amely Esztergom vármegye 1910-es virilista listájának összeállítása kapcsán zajlott: az esztergomi kanonokok egyénenként lehetnek-e virilisták, vagy csak a káptalan illetve a budapesti illetőségű dr. Bródy Samu lehet-e virilista. (Vaszary Kolos is budapesti lakos volt.) Az első világháború hadigazdálkodása, majd a forradalmak, az infláció tovább rontottak a helyzeten. Sem a polgári forradalom, sem a proletárdiktatúra helyi vezetői között nem voltak úgy túlreprezentálva a zsidók, mint a helyi gazdasági életben. A Károlyi párt három vezetője közül csak a Nemzeti Tanács ügyvéd elnöke volt zsidó, egy pedig, ha liberális érzelmeiről ismert is, de bencés pap. De a fővárosból érkező küldöttek közt többségben voltak zsidók, akik a helyi zsidó középiskolások közül is többet megnyertek szereplésre. Antiszemita kilengésekre 1919 augusztusa után nem került sor, de az Esztergom és Vidéke, amely 1923-ig a vármegyei hivatalos lapnak is helyet adott, ha nem is helyi vonatkozásban, de az országos politika szintjén gyakran élesen antiszemita hangot ütött meg: „Ebben az