Levéltár és helytörténet. A Komáromi Levéltáros Szakmai Nap előadásai - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14. (Esztergom, 2005)
Tartalomjegyzék/Obsah - Csics Gyula: Bányaszerencsétlenségek a tatai szénmedencében
Csics GYULA Bányaszerencsétlenségek a tatai szénmedencében Mikor Csombor Erzsébet levéltár-igazgató asszony felhívott telefonon és érdeklődött, hogy tudnám-e vállalni egy előadás megtartását a tatabányai bányakatasztrófákról, nem kértem gondolkodási időt, egy kicsit elgondolkodtam ugyan, de még ugyanazon telefonbeszélgetésben elfogadtam a felkérést. Kétségeim gyors döntésein helyességéről csak utólag fogalmazódtak meg. Igaz ugyan, hogy Tatabányán ipartörténészként foglalkoztam a témával, kutattam levéltárakban, de valójában csak néhány bányaszerencsétlenség iratanyagával ismerkedtem. Megfogalmazódott az a kérdés is bennem, hogy valóban én lennék-e annak szakértője, aki levéltárosok számára előadást tarthat erről a témáról, hiszen a bánya biztonsági szakemberei között vannak azok az emberek, akik nálam sokkal mélyebben elemezték egy-egy bányakatasztrófa lefolyását. Ezek a szakemberek azonban értelemszerűen a bányakatasztrófákat műszaki-szakmai szempontból vizsgálták, hogy olyan ismeretekre tegyenek szert, amelyeknek köszönhetően megakadályozhatók a hasonló balesetek. Ez egy teljesen jogos törekvés, de ez a nagyközönség számára mégsem olyan érdekes, és bonyolultsága miatt nagy szakmai ismeretet igényel. Akkor pedig kérdés, hogy egy ipartörténész miért és mit mondjon el a bányaszerencsétlenségekről. Romsics Ignácnak volt egy nagyon érdekes előadása a Mindentudás Egyetemén, amelyben azt elemezte, hogy milyen elméletek vannak a történelemtudományról, miért van szükség történelmi kutatásokra. Miért írunk és olvasunk a múltról? Amikor erre a kérdésre kereste a választ, elsőként az emberi kíváncsiságot említette. Azt gondolom, hogy amikor a bányaszerencsétlenségekről beszélünk, azokat történészként vizsgáljuk, ugyanezt a megállapítást tehetjük. További gondot jelent a bányaszerencsétlenségek vizsgálatánál, hogy az embereknek általában nagyon kevés ismeretük van a bányákról. Emiatt a bányák mindig titokzatosak, mindig valamiféle misztikum övezi őket. Nem csoda, hiszen aki nem járt legalább egyszer bányában, az nehezen tudja elképzelni milyen is az. A tatabányai Szabadtéri Bányászati Múzeum valóban a legteljesebben igyekszik bemutatni, hogy mi a bánya, de a múzeum látogatója is alig-alig érzékeli, hogy milyen is. Hiszen a bánya valóban csak a föld alatt létezik. A bánya külszíni létesítményei csak a jéghegy csúcsát alkotják, a földalatti részei méreteiben és létesítményeiben is a sokszorosát teszik ki a külszíninek. Mindezek azonban nem láthatók, és legfeljebb
