Levéltár és helytörténet. A Komáromi Levéltáros Szakmai Nap előadásai - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14. (Esztergom, 2005)
Tartalomjegyzék/Obsah - Csics Gyula: Bányaszerencsétlenségek a tatai szénmedencében
érzékelhetők lesznek azáltal, ha valaki személyes látogatást tesz, vagy fényképeken, rajzokon, múzeumban látja. Ez az oka annak is, hogy bányakatasztrófák alatt is mást értenek, éreznek az emberek, mint a bányászok. Az emberek általában azt érzik bányakatasztrófának, amely emberi áldozattal is jár. Mivel a külszínen egy-egy bányakatasztrófa után lényegében semmi nem látszik, nem érzékelhető az sem, ha egy bányamező elúszott, egy bányarészt tönkretett a sújtólégrobbanás, vagy tűz miatt végleg le kellett zárni. Valójában azonban ezek is katasztrófák. Olyan, mintha egy gyár egyik üzemcsarnoka felrobbanna, összedőlne. Egy nagyobb bánya végleges elúszása olyan, mint egy nagy gyár (mondjuk egy cementgyár, vagy vegyi üzem) teljes megsemmisülése. Ezek nagyságát az emberek azonban nemigen érzik, mert nem látták, hogy mi volt, nem látták, hogy a katasztrófa következtében mi minden pusztult el. 1997. augusztus 16-án adták át ünnepélyes keretek között a bányász kegyeleti emlékmüvet Tatabányán az egykori ótelepi temető helyén. A kegyeleti emlékmű emléket állít mindazoknak a bányászoknak, akik a tatabányai szénbányászkodás lassan 110 éves története során életüket áldozták. A sújtólégrobbanás által szétzúzott, beomlott vágatot ábrázoló központi emlékmű mellett 8 hatalmas kőtáblán 576 név van felsorolva. Ez a szám még akkor is nagy, ha azt is figyelembe vesszük, hogy 100 év alatt következett be, ez egy közepes méretű falu lakossága. A bányamunka természetében - az ember minden tudása és előrelátása ellenére - mindig ott rejtőzik a veszély, hiszen a bányamunka az elemekkel vívott állandó, kemény küzdelem. Ugyanazokkal a természeti elemekkel harcol, amelyeket Isten haragjának megnyilvánulásaként ítélt meg a régi idők embere. Ha a katasztrófák okozói - a tűzvész, az árvíz, a föld rengései, mozgásai azonosak is, a bányakatasztrófák több szempontból is eltérnek a természeti katasztrófáktól. A természeti katasztrófák bekövetkezésében magának az embernek nincs semmi szerepe, azokat egyértelműen „Isten haragja megnyilvánulásának" lehet tekinteni. A bányaszerencsétlenségek esetében azonban maga az ember hívja ki a természet erőit. A bányász mélyíti le az aknákat, a bányász alakítja ki a föld alatti térségeket, hogy a föld mélyéből felhozza a számára hasznos ásványkincset és a maga érdekében felhasználja azokat. A bányászat minden ága a veszélyes munkák közé tartozik, legyen az sóbányászat, ércbányászat, vagy szénbányászat. A bányakatasztrófák abban is eltérnek a természeti katasztrófáktól, hogy jellegük és tulajdonságaik koronként változnak, annak függvényében, hogy az adott történelmi korszakban a bányászatnak melyik ága uralkodó, ill. milyen technológiával dolgoznak, mennyire fejlett a bányaveszélyek megelőzésének technikája. Látszólagos ellentmondás, hogy minél korszerűbb a bányaművelési technológia, minél tökéletesebb a bányaveszélyek megelőzése, a veszélyek előrejelzése, annál nagyobb a méretét tekintve legnagyobb bányaszerencsétlenségek valószínűsége. A bányaművelési technika korszerűbbé válása lehetővé teszi a bányák méretének nö-
