Kántor Klára: Esztergom vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1710-1723 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 10. (Esztergom, 2003)
Bevezető
BEVEZETŐ A 18. század első évtizedéből a vármegye működésére vonatkozóan kevés adattal rendelkezünk. Az állandó katonai vonulások, a megyében vagy szomszédságában zajlott hadi események elpusztítják a települések nagy részét és a vármegye ismét elhagyni kényszerül székhelyét. Még nem zárult le a török elleni felszabadító háború, hiszen az ország déli területein folytak a harcok, amikor 1703-tól megindul a Rákóczy-féle szabadságharc. Esztergom megye területe mindkét eseménysorozatban közvetlenül is érintett volt. Az előbbiben - habár hadi cselekmények nem zajlottak a megye területén -a már-már elviselhetetlen katonai terhek, az átvonuló katonaság élelmezése, beszállásolása, a katonai önkényeskedések sokasága jelentett a lakosságnak hatalmas megpróbáltatást. A másik vonatkozásban közvetlen hadi cselekmények részesévé is váltak a megye települései, mindenek előtt Esztergom vára, melynek 1706. évi kettős ostroma romba döntötte nem csak a várat, de a környék településeit is. A királyi várost a vár - Kukländer várparancsnok vezette - újjáépítése pusztította el, melynek során a várparancsnok 200 lakóház lerombolását rendelte el, részint megtorlás gyanánt, részint építőanyag szerzése céljából. Az egyes települések újbóli elnéptelenedéséhez a várparancsnok egyéb személyes intézkedéseivel is hozzájárult: a vár kuruc ostromát megelőzően Kukländer elűzte a környék több településének magyar lakosságát, (Szentgyörgy- mező, Nána, Mocs), ugyanakkor német lakosságot vezényelt a várvédelemre Süttő, Nyerges stb. falvakból, akiknek nagy része szintén elpusztult vagy szerteszéledt. Az elnéptelenedett falvak betelepítésére az 1710-es évek derekától kezdve kerül ismét sor. Erre vonatkozóan kötetünkben is találunk utalást, pl. Tát betelepítésére (707. reg.). A német ajkú lakosság létszáma jelentős mértékben megnőtt 1706. után. A kettős ostrom és a város ezt követő pusztulása után Kukländer várparancsnok a királyi város élére német származású bírót állított, a tanács tagjai is jórészt németek voltak. Mind a vármegye, mind a város tisztviselői között megtaláljuk a Valter, a Svár, a Gruber és Hersich családokat. Az uralkodó hűségén maradt tisztviselők - ismét - Komáromban és Pozsonyban vészelik át a bizonytalan esztendőket. Ebből az időszakból csupán néhány, inkább közvetett adatunk van arra vonatkozóan, hogy ha nagyobb zökkenőkkel is, de - valamilyen szinten - a vármegye működőképes maradt (lásd a 2., 4., 176. sz. reg.). A vármegyei közélet szereplői közül néhányan (az alispán Sándor Menyhért, Nedeczky Sándor, Mérey Mihály apát-kanonok stb.) Rákóczi oldalára állnak, majd a felkelés elbukását követően királyi amnesztiában részesülve 7
