Olvasókönyv. Esztergom és Komárom megye az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alatt - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 6. (Esztergom, 2000)

Dokumentumok

az éjszaka csendesen múlt el, reggeli fél háromra fegyverbe állítattunk, de minthogy még köd és setétség uralgott a vidéken, két negyed 8-ig helyből nem mozdulánk, ekkor 8 ágyúból álló - egy egész úgy nevezett pozsonyi ágyú üteg fedezetére rendeltettünk, csak hamar meg dördültek ágyúink, s vissza bömböltek reánk az ellenség érczei is; mintegy 50-60 lövést tettek ránk, de mellyek közül csak 4 volt reánk jól irányozott,- úgy hogy zászló aljunk csak hirtelen földre borulásának köszönheti, hogy áldozat nem esett közülünk egy sem; tüzéreinknek jól irányzott tüze csak hamar hátra veté az ellenséges üteget szerencsés állomásából- s mi előre nyomulánk, Svekhát ágyúztatott,- ugyan ez időbe a nekünk jobbra eső Manszvürt Girón és a Székely zászlóaljaktól ostrom alá vétetett - robogtak elő csatáraink fegyverei, s rajta kiáltásokkal tömegbe, ostromra futottak harczosink három ágyúink fedezete alatt - bent a falut két század vadász, s mintegy két zászlóalj határőr védelmezé, ágyúik egy faraktár nagy szerű épület mellett voltak ellenünk föl állítva; de melly tüzéreink gránátjától lángba boríttatván ágyúikkal s puskaporos szekereikkel vonulniok kelletvén - harczosink a faluba ronthattak, elkezdődött az úczai csatározás, ekkor kaptunk mi parancsot, bennünket a Borsodi zászló alj váltván föl az ágyú üteg födözetéről, ostrom lépéssel segélyre sietni a fönt nevezett két zászló aljaknak, zászló aljunk Jézus légy velünk rövid ima fohásszal, szúronyszegez- ve rohant Manszvürtre, mellyből daczára az ucczai szekerekből s fákból alkotott torlaszoknak, már ekkor takarodóba volt az ellenség - itt lelte dicső halálát Csemniczki pesti kapitány, és Gömöri főhadnagy, s egy kecskeméti fiú - mint egy 58 sebesülteket számolánk meg, kiknek számát szaporítja bizonyos Csontos nevű századunkbeli közvitéz is. Borzasztó látvány volt az árkokba s útfé- leken elhullott s meg csonkított Horváth határ őrök holt testeit szemlélni, de még ideg rázóbb volt szemlélni miként hosszú marschokba elrongyollott s mezétlábas századom-beli legényeim, kényszerülve a szükségtől, a halottakról vonszolták le ruháikat, a templomban - miként mondák - a falu népe papjával zárkózva lévén, századunkbeli közvitéz Blahó Márton észre vévén a kulcsnak belölről pléhbe léttét, s azt hivén hogy ellenség rejtekezett belé, az ajtót betörték, a szegény nép, mint ezt Koller pajtásommal saját füleinkkel hallánk, azzal volt ámítva, hogy mi, magyarok, mihelyest meg érkezendünk, nejeiket megfertőztetjük, mindenüket elrablandjuk, s még a csecsemőket s aggokat is legyilkolandjuk; meg lepte őket midőn őket, térdelőket, vitézeink bátoríták, s a magyar had sereg dicsősségére légyen említve, nem csak semmit el nem vettek tőlök, de az ellen tábor főbb tiszteinél korántsem tanálható humanis202