Sobieski emlékkönyv. Sobieski III. János lengyel király halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett konferencia anyaga - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 5. (Esztergom, 1999)

Broucek, Peter: Lengyel katonai segítségnyújtás Magyarország részére a XVII. században

fel például moldvai és a havasalföldi hoszpodárok, vagy a Fekete-tenger partján élő tatár kánok. Több sikertelen pápai kísérlet után végül 1515-ben Bécsben a Fejedelmi gyűlésnek sikerült tető alá hoznia a szövetséget II. Jagelló Ulászló, Magyar- és Csehország királya, majd Jagelló Zsigmond lengyel király és I. Miksa Habsburg császár között. Ezt a szövetséget erősítették az ún. Habsburg-Jagelló keresztházasságok, melyek az uralkodók gyermekei és unokái között köttettek és egyúttal írásban rögzítetettek bizonyos örökösödési megállapodásokat. Amikor 1520 szeptemberében az akkor 26 éves, később Nagynak nevezett, Szulejmán szultán került hatalomra, akinek az terjeszkedő szándékai a hitetlen gyaurok Európája felé irányultak - ellentétben apjával, aki még csak a kurdok meghódításán fáradozott - rövidesen életbe lépett a fenti Habsburg örökösödés. Az új szultán első hadjárata az akkori magyar Belgrád ellen irányult, amit 1521-ben el is foglalt, s közben a rhodosi johanniták ellen fordult. Ezt követően a Magyar Királyságot akarta vazallusává tenni. II. Jagelló Lajos az 1526os megsemmisítő mohácsi csatában a magyar és az oszmán sereg összecsapása során életét vesztette. Testvérének férjét, a Habsburg főherceg Ferdinándot, V. Károly császár testvérét, választották utódává a horvát, magyar, morva és cseh rendek. Ferdinánd előde nyomába lépve folytatta a Szulejmán elleni háborút Magyarországon. 1541-ben sikerült a törököknek elfoglalniuk Budát és sorra visszaverték a Habsburgok ellentámadásait. 1543-ban több más magyar várossal egyetemben bevették Esztergomot. Szulejmán szultán további két hadjáratot vezetett Bécs és Graz (Stájerország) elfoglalására, de ezek kudarcot vallottak, mert Ferdinánd király nemzetközi zsoldoscsapatok és a magyar nemesi felkelés, illetve az osztrák helyőrségek élén ezeket a támadásokat rendre elhárította a várak és a járhatatlanná tett folyami átkelők, erdők segítségével. A Szent Koronát viselő Ferdinándot követő uralkodók, ugyancsak végig tartani tudták a Felvidéket (azaz a mai Szlovákia területét). így sem Szulejmánnak, aki Szigetvár ostrománál meghalt, sem az utána hatalomra került szultánoknak nem volt könnyű Lengyelországot megtámadni. A szunnita iszlám hívő szultánok 1568-ban békét kötöttek a Habsburgokkal, mivel lekötötte őket a síita iszlám Perzsa-birodalommal újra és újra vívott háború. A béke azt jelentette, hogy az adriai parton fekvő Senj és Otocac településektől a Balatonig, a Győr, Komárom és Léva vonalán fekvő modern, erődökkel megerősített városoknak, kastélyoknak és váraknak állandó készenlétben kellett állniuk, ha a fegyverszünetet a fősereg átvonulása, a tartományi csapatok, vagy akár az akandzsik mégis megsértették. A Habsburg-ház uralkodóinak el kellett fogadniuk Magyarország hármas felosztását, mely a következő volt: Nyugat-Magyarország és a Felvidék; a budai pasa és más pasaságok területe, ahol a budai pasának mint szeraszkernek, azaz fővezérnek a többi pasa alárendeltje volt; valamint a török vazallusállam, az Erdélyi Fejedelemség. A szultán az Erdélyi Fejedelemséget rendszerint királyságnak nevezte és átengedte Szapoíyai János Zsigmondnak, aki I. Ferdinánd ellenkirályának fia volt. A szultán már a gyermeket jelképesen kaftánba öltöztette és tollal ékesített fejedelmi kalapot, buzogányt és zászlót küldött neki. Titokban azonban 1571-ben egyezséget (Speyeri-egyezmény) kötött II. Miksa császárral és királlyal, amelyben rögzítették a Fejedelemség alávetettségét és visszaadását. Az oszmánok ebben az időben még hatalmuk teljében voltak Kelet-Közép-Európában és a Földközi-tenger medencéjében, így egy évvel később mégsem járultak hozzá Erdély