Sobieski emlékkönyv. Sobieski III. János lengyel király halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett konferencia anyaga - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 5. (Esztergom, 1999)

Pálmány Béla: A mór megtette kötelességét - a mór mehet! Egy dicsőséges hadjárat elfelejtett befejezése - Sobieski útja Esztergomtól Krakkóig

koronának így e jómódú, kézműiparral, kereskedéssel foglalkozó oppodiumok már 270 éve nem tartoztak Magyarországhoz és a „Grafenstuhl "-nak nevezett tartományi gyűlésen vá­lasztott gróf, a nagyhatalmú herceg Lubomirski család volt a sztarosztája. A lengyel seregek 1683 őszén több alkalommal is beavatkoztak a szomszédos magyar megyék csatározásaiba. Október 4-én a lengyelek betörtek Árva megyébe és váratlanul megtámadva az Árva várát ostromló kurucokat 200 vitéz fejét vágták le és tűzték karókra az erődítmény körül, ezzel felszabadították a várat. A támadók azonban nem kímélték a pa­rasztnépet sem, 27 falvat felperzseltek, sok embert levágtak, asszonyokat becstelenítettek meg, elhajtották a marhákat, hatalmas zsákmányt rabolva kivonultak. November 1-én öt ezer litván fegyveres érkezett Podolinba, szabad elvonulást kérve ki­rályukhoz, Sobieskihez, aki akkor éppen Esztergomban tartózkodott, de az engedélyt nem kapták meg. Mindenesetre Podolinban maradtak, itt várták be Lubomirskit, aki november 22-én érkezett a városba 2000 lengyel katonával. Az egyesült seregek rögvest megtámadták és kifosztották a Görgeyek ősi fészkét Toporcot valamint Kislomnicot. Csáky István főispán és generális is a lengyelekhez csatlakozott és Lubomirskival együtt felszólító levelet írt Lőcse városának és a kurucpárti Szepes vármegye közgyűlésének, hogy adják meg magukat és térjenek Lipót császár és király hűségére. A hadiszerencse átpártolása miatt óvatossá vált város és vármegye jónak látta elküldeni tárgyaló követeit, de leszakadt a kocsijuk, ezért visszafordultak. A császári seregek által tűzzel, felégetéssel fenyegetett Késmárk városa november 24-én megadta magát, és letette a hűségesküt Lubomirski herceg előtt. December 4-én a lengyel királyt kísérő Dünewald német seregei Iglóra érkeztek, ahol a litvánok csatlakoztak hozzájuk. Másnap, 5-én a németek feltűntek Lőcse előtt és egy kürtös­sel megadásra szólították fel a várost. A november közepén kinevezett kuruc parancsnok, Rády László azonban ezt visszautasította. Hain Gáspár leírja, hogy a császáriak két majd négy közepes méretű ágyúja egy héten át néhány lövéssel ijesztgette a várost, több házat megrongálva, felgyújtva. December 11-én a város kapitulált, a főbíró és a tanács átadta a generálisnak a város kulcsait, a 200 lovas és 652 kuruc pedig útravalóval ellátva kivonult a városból. A következő két napon a város előjárói majd a teljes polgárság is hűséget fogadott Lipót császár és királynak, de a meghódolt városnak ezer dukátot is kellett fizetnie és vál­lalnia kellett 1500 német katona befogadását, ami óriási terhet jelentett. 18 A lengyelek, litvánok és kozákok azonban már nem akartak Magyarországon maradni, ahogy mondták, „elvesztették a szívüket a magyar föld iránt", bár a Szepességben megvet­hették volna a lábukat. A december első hetében még Eperjes alatt táborozó Sobieskinek december 9-e előtt meg kellett ostromolnia az egyik magyar szabad királyi várost. Kisszebent, míg 12. és 14. között végre befogadta a fáradt hadaikat a lengyel birtokban lévő Lubló. A Bécset, Esztergomot és Szécsényt felszabadító, Vácot megostromló diadalmas sereg december 14-én Lubló mellett vonult ki az országból és Stary Sáncz felé vette útját. A világraszóló győzelmet arató király itt, 15-én találkozott újra szeretett feleségével és a haza­érkezés diadalmenete után Krakkóban tölthette a karácsonyt a család. 1684. március 5-én XI. Ince pápa, I. Lipót császár, Sobieski János és a Velencei Köz­társaság a török elleni harcra megkötötték a Szent Ligát. A hadjáratok anyagi eszközeit a 18 HAIN GÁSPÁR: Szepességi avagy lőcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára. Budapest, 1988, Magyar Hírmondó.; BAL JEROMOS: Szepesvára története. Lőcse, 1914. 88. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom