Sobieski emlékkönyv. Sobieski III. János lengyel király halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett konferencia anyaga - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 5. (Esztergom, 1999)

Pálmány Béla: A mór megtette kötelességét - a mór mehet! Egy dicsőséges hadjárat elfelejtett befejezése - Sobieski útja Esztergomtól Krakkóig

lapodván Tokaj, Tar czai, Tállya, Mád és Erdőbénye hegyaljai helységek követei 1000 hordó bort ígér ének a fejedelemnek, csak hogy táborát vidékükön keresztül ne vezesse. "

ll A hegyaljai mezővárosok tehát tekintélyes mennyiségű, a lengyelek által különösen sokra tartott szamorodni borral váltották meg a lengyel seregek odavonulását és esetleges téli beszállásoiását. A lengyel hadakat nem bocsátották be Kassára sem, amikor pedig december 6. után a Bécset felmentő király „per accordam" megadásra szólította fel a kurucok fő fészkének számító Eperjest, a városból ágyútűzzel fogadták a hőst, seregének katonáit pedig - ha nem lenne még anakronisztikus a kifejezés, azt mondhatnánk gerilla vagy partizán támadásokkal - vagdalták, fogdosták. 7. A szepesség őrlődése három hatalom között A kortárs krónikaíró, a lőcsei Hain Gáspár nagyközönség előtt is jól ismert, néhány éve ismét kiadott visszaemlékezése elég részletesen szól a három uralkodó - a lengyel, Thököly és a bécsi császár és király - hatalma és csapatai között őrlődő Szepesség és FelsőMagyarország zaklatott 1683. esztendeje hadi eseményeiről. Thököly ősi pátriájában a Szepességben, a késmárki nagyúr hívévé lett nemesi vármegye urai, élükön Görgey Jánossal elfoglalták Lőcse városát és szinte az egész megyét, melyhez 11 kiváltságos szász város tartozott. A Hain Gáspár által haszontalan, forrófejű emberkéntjellemzett lőcsei kuruc parancsnok, Görgey káromkodásaival, a városi bíró és elöljárók sértegetésével, „nagyon rossz nép" hírében álló, 1683 novemberére a város megtartása végett Rády László és Rácz Ádám parancsnoksága alatt odarendelt újabb 330 hajdúval együtt immár 800 lovas és gyalogos fegyverest számláló kurucai pedig sok kárt és megaláztatást okoztak a szabadságára sokat adó cipszer városnak. A vármegye örökös főispánságát és a 11, magyar fennhatóság alatt maradt várost magában foglaló szepesvári uradalom földesuraságát 1638 óta az ősi gróf Csáky család élvezte, egyúttal ők viselték Felső Magyarország és a szatmári vár főkapitányi tisztét is. Számos jómódú és szép jövedelmet hozó szepesi bánya-mezőváros - így Szomolnok, Gölnic, Merény, Remete, Svédler és Stósz továbbá gazdag hegyaljai borvárosok és számos abaúji, beregi, ugocsai jószágok is a birtokukat képezték. A család ekkori feje, István (1635-1699) feltétlen császárhüségű, katolikus főúr volt, aki kitüntette magát Bécs védelmében. E távolléte alatt harmadik felesége és gyermekei - a gróf 25 vagy 27 utódot is nemzett - védelmezték a családi fészket, Szepesvárát a kurucokkal szemben. Görgey János ugyanis 1683. szeptember 15-től a megye parasztjait és kurucpárti nemességét a Csákyak szép várkastélya ellen vezette, november 11én azonban a hideg beálltával a parasztok haza vonultak, így Szepesvár egy időre kiszabadult az ostromgyűrüből, de 1684 elején a kurucok újra feltűntek a falak alatt. A megye további 13 mezővárosát és 3 uradalmát (Lubló, Podolin, Gnezda, Igló, Leibic, Durand, Ruszkin, Béla, Ménhárd, Szepesszombat, Strázsa, Matheóc, Felka, Olaszi, Poprád, Váralja) még Zsigmond király elzálogosította Ulászló lengyel királynak és a lengyel 17 A tiszai átkelésre Magyarország történeti kronológiája. II. k. 1526-1848. FÉNYES ELEK: Magyarország geographiai szótára. Pest, 1851. IV. k. 124. p. (Hasonmás 1984.) Szepsi.