Sobieski emlékkönyv. Sobieski III. János lengyel király halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett konferencia anyaga - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 5. (Esztergom, 1999)
Pálmány Béla: A mór megtette kötelességét - a mór mehet! Egy dicsőséges hadjárat elfelejtett befejezése - Sobieski útja Esztergomtól Krakkóig
Szécsény népes és fontos török támaszpont volt, az ostrom előtt is legalább 800 fős őrség jól megerősített várat védett, mellette a szépen épített külvárosban 2000 muzulmán polgár és martalóc lakott. Legalább 3000 lakosa volt tehát a várnak és a városnak, ekkora népességet előtte soha, utána is csak a 19. század elején ért el a település. Az 1334-ben Buda város kiváltságaival felruházott oppidumban már 1552 előtt is öt híres vásárt tartottak - különösen a Szent Pál, Szent György és Szent Katalin napi sokadalmak vonzottak sok látogatót - a törökök mindkét hódításuk évtizedeiben (1551-1593, 1663-1683) biztosították a vásárokra járó eladók, vevők és kereskedők biztonságát, így a kalendáriumok az 1660-1670-es években 7 sokadalmat hirdettek. 1682 előtt csak a magyar kézen maradt Füleknek volt ilyen jelentősége. A szécsényi ostrom jelentőségét az adta, hogy ha 1684-ig török kézen marad, innen továbbá Vácból, Nógrádból és Egerből komolyan veszélyeztethették volna a bányavárosokat a még csak néhány vereséget szenvedett, de egyáltalán nem legyőzött revansra vágyó muzulmánok. A korabeli Európa - mint láttuk az idézett lengyel, német, olasz spanyol krónikákból gyorsan hírt kapott „Szecin" visszafoglalásáról és mint az 1683. évi dicsőséges keresztény felszabadító hadjárat utolsó győzelmét olvasta kitörő örömmel. Ne feledjük, a haditettet egy király személyes parancsnoksága alatt hajtották végre, ami a korabeli gondolkodás számára magában is történelem volt. Esztergom mellett csak Szécsényt foglalta így el egy király, a bécsi I. Lipót császár, bár alattvalói hadi dicsőségét az egekig magasztalták, nem vett rész egyetlen várostromban sem. A korabeli kalendáriumoknak történelmi krónika fejezetük is volt és még a 18. század első felében is ismétlődően így emelték ki az 1683. esztendő legfontosabb eseményeit: Bécs város ostroma után „a törökök Esztergomból, Szécsényből és Hatvanból is szerencsésen elűzettek". Végül megemlíthetjük, hogy Szécsény népe a 18-19. században azt a külvárosi helyet, ahol Sobieski az övéivel állást foglalt, „Király utza"-mk, az általa használt kutat pedig „Király kútnak" nevezte. 13 Szécsény elfoglalását Sobieski lengyel és osztrák történetírói nem hagyják említés nélkül. A magyar történetírásban azonban az ostrom mára teljes feledésbe merült. 1983-ban írt tanulmányunkat, amelyben először foglaltuk össze Szécsény továbbá Hollókő és Buják felszabadításának magyar és európai forrásait, sajnálatunkra mindmáig nem veszik figyelembe történészeink (kivétel a Buda expugnata című forráskiadvány térképmelléklete), így Sobieski hadjárata a magyar köztudat szerint Esztergomban véget ért - ez pedig tévedés! 6. A lengyel felmentő seregek vesszőfutása Felső-Magyarországon De térjünk vissza hősünkhöz és seregéhez! Miután november 14-én a győztesek várőrséget hagytak Szécsényben Somkrefels és Disznóssy-Horváthy vezetésével, a lengyelek és litvánok elindultak kelet felé. November 18-án elhaladtak a törökök által az előző évben N P. ANDREAS NAGY: Historia Domus Conventus Szécséniensis. (Kézirat, 1774 a Ferences Rend Szécsényi Rendházában.)
