Sobieski emlékkönyv. Sobieski III. János lengyel király halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett konferencia anyaga - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 5. (Esztergom, 1999)

Pálmány Béla: A mór megtette kötelességét - a mór mehet! Egy dicsőséges hadjárat elfelejtett befejezése - Sobieski útja Esztergomtól Krakkóig

1684-1685 telét Disznóssy-Horváthy kapitány „magyar hada" az Alföldre széledve kvártélyozta végig, 1685 májusában pedig Pálffy Károly vicegenerális szigorú parancsban hagyta meg e falura ment katonáknak, hogy a nyári hadjáratra azonnal gyülekezzenek a Párkány melletti táborban. A kételkedők felvethetik a kérdést, egyáltalán „történelmi jelentőségű" volt-e az Isten háta mögötti Szécsény Sobieski és serege által végrehajtott visszafoglalása? Volt-e hadászati jelentősége e rövid, kevés áldozatot követelő ostromnak? A válaszunk egyértelműen igenlő. Szécsény vára - mint említettük - 1663 és 1683 között szandzsák székhely volt, éppúgy, mint Esztergom és a hadak élén itt is bég állott, aki „ az hatalmas és győzhetetlen vitézkedő török császárunknak szécsényi, hollókői, bujáki és hatvani végházainak... fő helytartójának" nevezte magát. A török tisztek 1664-1680 között a Balassáknak, a Koháryaknak írt két tucatnyi magyar nyelvű leveléből megismertük a két bég nevét: 1664-1665-ben Cserkesz Iszkender, Esztergomból áthelyezett bég, 1668-ban és 1677-ben pedig Ibrahim szandzsákbég botja alá tartoztak az agák által parancsnokolt kisebb Hollókő, Buják és Hatvan várai és nahijéi. Nem tudjuk, ki volt a szécsényi bég 1683-ban , lehet hogy még mindig Ibrahim - hiszen a bujáki aga, Hasszán és a hatvani aga Murtezán is jó 15 illetve 8 évet töltött szolgálatban egy helyen. Lehet, hogy a szécsényi Ibrahim azonos az 1683-ban már Esztergomban szolgáló hasonló nevű szandzsákbéggel? Ez nincs kizárva, mert láttuk, hogy 1663-ban éppen Esztergomból került Szécsénybe az első bég, Iszkander. A Lipthay család levéltára megőrizte azt a hagyományt, hogy az utolsó bég egy „néger" volt, és amikor a várat feladva a lengyel király kegyelméből Pestre érkezett, a haragvó budai pasa karóba húzatta.

11 Ez a balsors gyakran érte a Szent Liga erős csapataival szemben reménytelen helyzetbe került török parancsnokokat, feletteseik tajtékoztak a dühtől a feladás hallatán. Pedig egyikük sem volt gyáva, sőt kifejezetten hősi magatartást tanúsítottak. Még szerencsésebbek voltak azok a törökök, akik megadták magukat a gyauroknak, mint pl. Csonka bég, aki az 1685. augusztus 19-én - éppen Érsekújvár elestének napján, de állítólag villámcsapástól felrobbant Nógrád várát feladta, majd, mint Buda várának helyettes parancsnoka az 1685. évi felszabadító ostrom végén fogságba esett. Mint legelőkelőbb és leghíresebb török foglyot I. Lipót saját rabként tartotta és megkülönböztetett bánásmódban részesítette. A bécsi udvarba vitték, maga a császár is kihallgatta és mint „nagy politikust és jó kormányzót" (per essere gran politico e buon regiratore) vallomásait fontosnak tartották. Veresége miatt Csonka bég nagy szégyent érzett, csak tíz év fogság után, 1696-ban Bécsújhelyen (Wiener Neustadt) vette fel a keresztény hitet. I. Lipót bárói címet és Nógrádban birtokokat adományozott új nevén Leopold von Zungabergnek, aki 1702-ben az egyik huszár regiment ezredese lett és katonai erényeit a spanyol örökösödési háborúban is csillogtatta. Fia, „Franz" azaz Ferenc is altábornagyként szolgált, de halála, kb. 1740-után a család - apa és fiú a királytól kapott német név dacára díszes magyar úri ruhában festtették le magukat - fiúágon kihalt.

12 PÁLMÁNY BÉLA: Magyar és török végvárak... 161. p.; KÉKKŐI LÁSZLÓ: A „török idők" szájhagyományai Szécsényben. In: SzHH (VI.) 1983/2. sz. 81. p. 12 PÁLMÁNY BÉLA: Végvárak Nógrád... 35. p., irodalma a jegyzetben.