Sobieski emlékkönyv. Sobieski III. János lengyel király halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett konferencia anyaga - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 5. (Esztergom, 1999)
Szakács Lajos: Esztergom visszavétele
Esztergom 17 lakossága szinte teljesen mohamedán, ők a Vízivárost lakták, létszámuk 6000 főre tehető. A vár sziklára épült, ó-svéd rendszer szerint, két bástyával. A várost körülvevő falakat a XVI. században húzták fel, a Duna felől imitt-amott már megrongálódtak. 18 A vár tüzérsége 35 ágyúból és 2 mozsárból állt, az ágyúk típusmegoszlását nem ismerjük, de a kor török lövegei vetekedtek az európaiakkal. A mellékelt táblázaton feltüntetett lövegtípusokat mindkét fél arzenáljában megtalálhatjuk. 19 (1. sz. melléklet) Az ágyúkon kívül több mint 1000 q lőpor, 12 000 körüli ágyúgolyó, 10 000-nyi kézigránát lehetett felhalmozva (erre a harc után készült leltárból következtethetünk vissza). A vár megtartásának lehetősége Esztergomnál inkább a falak erejében, mintsem a védők lelkében volt. Sobieski rövid summázata találóan jellemzi őket: „Ebben az erődben ötezer török volt, két pasa [Ibrahim és Deli Bekir pasa. - Sz. L.](a parancsnok az aleppói pasa), az egyik legfőbb pasa, akinek a vezír, míg maga Budáról elmenekül, ezt az erősséget az utolsó csepp vérig védeni ajánlotta. Mert az is, meg ezek is itt, mind igen hitvány török: maga elmenekül, a másiknak pedig megparancsolja, hogy harcoljon, és ez öli és veszti el őket. " 20 3. A várvívás 3.1. A várvívás első etapja. Hídépítés és stratégiai intézkedések (október 10-18.) Az említett alkalmas helyen, 13-án 21 kezdték meg a hajóhíd építését. A hídmunkálatok 6 napot vettek igénybe. Ezzel egyidőben a párkányi palánkvár helyreállításán is munkálkodtak Kleinwachter mérnök irányításával. Míg a sereg zöme pihent, a vezérek nem tétlenkedtek. Lotharingiai Károly kidolgozta az ostrom tervét, melyet Sobieski végül is jóváhagyott. A lengyel királyt saját csapatai demoralizálódása nyugtalanította. Fia, a 16 éves Jakub herceg erről így tudósítja édesanyját, a királynét. „A hadak nem akarnak tovább menni: s mindez néhány ember miatt, akikről tudom, hogy Királyi Felséged hallott. Ezek a békétlenek a hadat fellázítják, és instrumentumaik [eszközeik, ti. megfelelő embereik] által elhintik, hogy a Király el akarja őket veszejteni. Ezek már oly magasra hágtak, hogy minden órában szerencsétlenségtől tartunk. Látván, hogy a Király Őfelsége Buda felé akar menni, el akarják hagyni és vissza akarnak fordulni. Az egész sereg telve van velük. A Királynak nem merik mondani, de nem kétlem, hogy a Király Őfelsége ezt ne vette volna észre, és nem előzi meg. Most magamat Királyi Felséged kegyelmébe ajánlva maradok Királyi Felségednek és Jótevőmnek legalázatosabb szolgája. Jakab" 22 17 1543. júl. 23.-1595. szept. 3; 1605. okt. 3.-1683. okt. 28. 18 Vö. Dyárynsz... X. 24; CSORBA: i. m. 192. p.; BÁNLAKY: i. m. 42. p. 19 História 1986: 3-4. 37. p. 20 Vö. Listy... 575-578 p.; BÁNLAKY: i. m. 42. p.; Dyaryusz... X. 15. 21 Vö. CSORBA: i. m. 191. p. 22 Lásd PETNEKY: i. m. 93. p.
