Jersey Hiradó, 1956 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1956-07-05 / 27. szám

GÖRBE TÜKÖR írja: LUKACS ERNŐ VoL xxxvn. évi. No. 27. szám Trenton, N- 1956 julius 5. This newspaper is owned, managed and produced in our own printing plant in Trenton, New Jersey BÚCSÚ EGY TÖLGYFÁTÓL. Tőszomszédságunkban a Vörös Kereszt volt főszékhelyét valami Rehabilitation and Administration nevű állami hivatal taglalta el. Nem tudom, hogy e szépen hangzó hivatal kit rehabilitál és mit adminisztrál, csak azt tudom, hogy amilyen kellemes szomszéd volt a Vörös Kereszt ez az áldásos intéz­mény, annyira kellemetlenek ezek a forró fejű rehabilitálók. A hálószobám ablakait a rehabilitálóktól alig-alig röfnyi távolság választja el és ahelyett, hogy engem rehabilitálnának — látástól — vakulásig zavarnak, pedig a pihenő óráimban nagyon is rám férne egy pici rehabilitáció.. • Ők azonban állandóan nyüzsögnek, jönnek, mennek, rom­bolnak, építkeznek, fúrnak, faragnak, festenek, kalapálnak, ke­lepéinek, mert a beszélgetésük is oly hangos, hogy a fül­­dugattyuimon is álhatolnak. Egyetlen dolog ami a rehabili­tálók szomszédságát némileg türhetővé tette — egy gyönyörű tölgy. ‘(Nem hölgy, de tölgy) Egy felhőkbe hanyatló hatalmas tölgyfa, mely kertjeink mesgyéjén óriási lombjaival kora ta­vasztól késő őszig gyönyörködtetett bennünket es a forró nyári napokon az árnyéka valóságos oázis volt számunkra.^ Ettől eltekintve a boldogság szymbóluma egy kék madár pár évekig a tölgy dús lombjai között rakott fészket és sokat gyönyör­ködtünk azok példás családi életében, melybe vandál módon avatkozott bele a rehabilitálók irigy girhes házmestere- Ez a gonosz ember nem nyugodott addig, mig hosszú rudakkal einem pusztította a fészküket és amit ennek a sunyi embernek soh'se fogok megbocsájtani, hogy a kis kékmadár fiókákat gonoszul oda dobta a vad rehabilitálók egyetlen szelíd tag- j iának — egy éhes macskának. Persze a kókmadár pár azóta a rehabilitálóknak még a j tájékát is messze elkerüli. Bizonnyára emberségesebb emberek . közelében' nyugodtt otthont találtak maguknak. Most pedig az történt, hogy a rehabilitálók fonnyadt ház­mestere egy zászlóalj favágót hozott és pár óra alatt ezt a gyönyörű tölgyet úgy kiirtották, hogy még hírmondója se ma­radt, pedig a rehabilitálók részéről ez a szép tölgy volt az egyetlen mellyel ideig-órcrig engem is rehabilitáltak. Mikor az Istennek ezt a szép teremtményét a szemem láttára kivégezték, fájdalommal gondoltam az elmúlásra, mely kérlelhetetlenül utolér mindnyájunkat... Késői őszidőben elsárgult levelei szo­morúan hullottak le és az én kis kertemet teljesen beborították, de én nem haragudtam, pedig ez a látvány is mindig az elmúlást juttatta eszembe. Fájó érzéssel 'búcsúzom Tőled Te büszke tölgy, akit a gonosz rehabilitálók kegyetlenül megsemmisítettek, hogy a par­koló kocsijuknak több legyen a helye -— egye meg a fene! A SORS^móNIÁJA. Olvasom, hogy egy John Milford nevű long islandi ember olyan szenvedélyes lóverseny fogadó volt, hogy összes kere­setét erre fordította. Miikor már minden pénze elfogyott pénzgyártásba kezdett és hamis pénzekkel próbálta ki a szerencséjét. És mit tesz Isten Mr. Milfordnak a hamis pénz az igazi szerencséjét tényleg visszahozta, amennyiben az összes elvesztett pénzét sőt annak kamatos kamatait is visszanyerte. De mit tesz Isten? Mr. Mil­ford az összes nyereségét a fogadási irodától az általa ha­misított pénzekben kapta vissza. Ámde- 'Milford nem jött .za­varba, -mert a legközelebbi versenyen ugyanezeket a ban­kókat fizette be á fogadási iroda pénztárába. Persze újra nyert és az iroda újra a saját gyártmányú pénzeivel fizette ki a nyereségét. Ennek a szerencsés szerencsétlen embernek az igazi gondjai élűiről kezdődnek, hogy hol tudná elsütni a jól sikerült dolcsikat, anélkül, hogy azokat újra visszakapná. HAMISCSEKKEK. A változatosság kedvéért a következő story-ban nem ha­mis pénzekről, de hamis csekkekről lesz szó. Elizabeth Benett csinos cáliforniai leányzó hamis csekkek kiállítása miatt lett kiállítva — a biró elé, aki ezer dollár biztosítékot irt elő a szép elárusitónőnek, hogy szabadon védekezhessék. — Adha­tom a biztosítékot csekkben? kérdezte a bájos vádlott. — Nem! felelt a bíró, az Ön csekkjéből nem kérek. —- Esküszöm biró ur, hogy ez a csekk nem lesz hamis. — Magának his hamis — nem hiszek — felel a biró, mert magának nemcsak a csekkje — de az esküje is hamis... EGY KÉRÖ° BOSSZÚJA. Messzeföldön hires szépség volt Kathlén Way da, Thomas Wayda 'torontói lakosi leánya, akibe fülig szerelmes volt egy William Chorba nevű fiatalember. Nem nehéz megállapítani, hogy az alábbi történet szereplőd kivétel nélkül mind magya­rok. Az apa Vajda Tamás, a lánya Katalin a fiú pedig Csorba Vilmos. Kai és Vili maguk között már régen elhatározták, hogy megházasodnak, csupán a vén -bakafántos Vajda beleegyezése volt hátra. Hoszas habozás után. á fiú végül is megkérte a kislány kezét, de a kegyetlen Vajda nemcsak kosarat adott a fiúnak, de könyörtelenül kidobta. Az elkeseredett fiú a szívtelen apán úgy állt bosszút, hogy másnap elkeseredésében rágyújtotta a házcrt, abban a tudatban, hogy a kislány a nagyszüleinél van. Majd megőrült, amikor megtudta, hogy nemcsak az öreg Vajda, de a szerelmese is elpusztult. Mikor a szegény legény a rendőrségre került nagy bána­téiban eszelősen énekelni kezdett. "Ér^ a Vajdát nem bánom, csak a lányát sajnálom." i HUNGARIAN- AM ER ICÁN WEEKLY KESST/.1;? CT' SÉ,”,«, CERENDAV^MKLOS OFHOAL ORCÁNl/i, HmurianSochlU,,t TjMm anJNemiig lőül“fJd o£É Előfizeti«! ire egy ívre $1.50. Csordába ét Európába $3.00. —Telephone; 3-4910. Szerkesztőiig 4« kiadóhivatal: 27 Hancock Ave.. Trenton. N. i WILLIAM PENN NAP JULIUS 22-ÉN TRENTÖNBAN A HAMILTON GROVE PIKNIK-HELYEN EZ A NAGYSZABÁSÚ KIRÁNDULÁS TELJES JÖVEDELME A TRENTONI MAGYAR OTTHON JAVÁRA LESZ FORDÍTVA. Radvónyi Ferenc a Magyar Otthon elnöke Szántai Mihály a Magyar Otthon alelnöke A trentoni William Penn fiókok egyetem­­leges elhatározása folytán julius 22-én, vasár­nap a Harnilton Grove kirándulóhelyen Tren­ton, N. J.-ben fogja megtartani az első William Penn Napot New Jersey állambna. A William Penn Nap rendezőbizottsága egyesületünk ne­vében ezúton hívja meg mindazokat a tagtár­sainkat és barátainkat, akik évek során át hű­séges látogatói voltak ennek a napnak. Mondanom sem kell, a bizottság minden előkészületet megtett, hogy vendégeinket a legjobb tudással készült Ízletes magyar ételek és italok várják. A zenét pedig a szokástél el nem térve a Kára-Németh Testvérek Amerika szerte hires rádiózenekara fogja szolgáltatni. Szeretettel kérjük New Jersey, Pennsylva­nia, New York és Connecticut-i tagtársainkat, hogy ne feledkezzenek el erről a napról. Ha jól akarnak mulatni és rég nem látott ismerőseik­­kel találkozni, akkor feltétlenül jöjjenek julius 22-én Trentonba. Vendégeink kényelmére a Magyar Otthon­tól ingyen autóbusz járat fog közlekedni a piknik helyre. Jövő heti számban bővebb információval szolgálunk. RÉVÉSZ LAJOS a William Penn F. Ass’n kerületi szervezője. Please use your influence in persuading Subcommittees to report out bills amending Refugee Relief Act so that final action can, be completed before adjournemejgt of Congress. We are mostly interested in obtaining; 1. Amendments and extension of the Refugee Relief Aai. 2. Elimination of mortgaging of quota. 3. Transfer of unused numbers for Germany and Austria to oher areas where refugees are seeking resettlement. 4- Admission of persons having (tuberculosis to provide for reunion of refugee families. 5. The increase of the ten year age limit to fpurteen in case of adopted orphans. Szeretettel kérjük magyar testvéreinket, hagy minden ere­jükkel azon legyenek, hogy minél nagyobb számú távirat .és levél jusson el az illetékes Congressmanek kezeihez. Ez a csekély erőfeszítés esetleg, döntő befolyással lehet a menekült-Amerikai Magyar Katholikus Liga Akikhez a táviratot, levelett küldjük: Senator H. Alexander Smith. Senator Clifford P. Case. Congressman Frank Thompson, Jr-Nyílt válasz Tekintetes Lukács Ernő Urnák a Jersey Híradónál Látod, arról a másik Hitvány Tóth Mihályról, akit so­ványsága miatt neveztek hitványnak, s aki becsületes szabó­mester volt, — elfelejtettem cikkemben elmesélni az alábbi apróságot, aminek pedig kár volna a feledés homályában merülni. Balogh nevű talán még öbb volt mint Tóth Debrecenben. Mégis csak a három Balogh testvérről emlékezem meg. Hen­­iesm ester volt mind a három. A tegfiatalabbik beállít egyszer Tóth szabóhoz ruhacsináltatás indokából. A legfiatalabb Ba­logénak "hegyeshasu" volt a mellékneve, máskor iram meg. Ez okon a ruha nem úgy sikerült, mint azt a megrendelő várta. Meg is mondta őszintén-., májszter ez a ruha nem jó... jó az, felelte a májszter... a ruha jó... csak a termet idoem­­talan. A két idősebe Palogh hentes tehetős en.ber volt, a he­­oyes'hasu csak tengődött... ez okból, meg azért is, mert Wesz­­prémy főispán egyszer a következő kijelentést tette... ezek a Baloghok hovatovább elözönlik a nemes várost... hát a fiatal Balogh elkövetkezett Mi'kepérasre, kitette a siltet... d©b­­reczeni hentes... hiszen Mikepórcsen is el tudtak bánni a disznóval, ahogy dukált, de hát mégis csak más az, ha a jószág perzselt tetemére egy valóságos debreceni hentes teszi rá a kezefejit... divatba jött... disznóölő időben mindennap menni kellett hol ide, hol oda hentelni•.. még azt is megtették a kedvéért, hogy ebédre csigalevest kapott tyukhussal, mert a mindennapos hurka-kolbász, meg toroekáposzta ebéd, ami egy családnak gyönyörűség, a mindennapos élvezet folytán már a könyökén kezdetit kijönni. Bizony meggazdagodott. A két öregebb Balogh fel is ke­reste rendjén atyafilátogatni. A hegyeshasu nagy traktát csapott, Eszter asszony is ki­tett magáért. A bőséges lakoma után csak meg kellett tekinteni Mikepércs nevezetességeit... ne tessék itt holmi kék barlangra, meg ferde toronyra gondolni... a mikepércsi nevezetesség két korcsmából állott, melyek abban versenyeztek, hogy melyikük még jobb diószegi bakart. Az egyik volt a PERNYE, — a másik meg A HÁROM VARJÚ. Mindkét korcsma bora bőségesen megkóstolódott és meg­­állapitódott, hogy •.. mán e közt a 'bor közt ecsém, még a fafejü szent se tudna külömbséget tenni... viszontág a PERNYE borának mégis csak jobb gusztust támasztott alá c kocsmá­­iosné csodálatosan gömbölyded formákban bővelkedő üesti mi­volta ... mán ezt ecsém még esztergával se lehetett volna ke­rekebbre szabni, velte az öregebbik... a pokolrcrvaló. ■. ugyan hogy tudott ilyen takarosra kisikerülni... aztán az a sok észvesztő gömbölyüség... hát az mind eleven matéria-., nem holmi kócz, meg tumir... veszett véna meg, aki kita­­nálta... hogy igy tévútra lehet vezetni a jóhiszemű gyenge • férfit. v háti ecsém, ismerte el az öregebb loyalisan... ilyen bakar bort nálunk is mérnek... de mán ilyen takaros szerzet nálunk nem tanáltatódik, se a Kék Macskába, se a Nyalka Te tűbe... nem is tudom, hogy tűri a magisztrátus a nemes , varosnak ezt a nagy hiányosságát... Ennélfogva a Pernyében több ivódott két félliterrel, már pedig az aki a diószegi bakarból egy litert a maga lábán visz haza, •.. annak minden becsület megadassák. , Lesz ennek bőtje is... tudta azt a hegyeshasu.. ha nem eppen a legroszabbkor hozta véna erre a fene az öreg Bábéket, a szomszédasszonyt, akkor is tudomást szerezne félórán belül Eszter asszony a csepütelegráf utján a történtekről... bővített Kiadósban.. lesz ennek következése még bizonyos atrocitá­­^-Eszter asszony részéről,... de hát mán az saját t mind©gy- • •• nincs olyan öröm, amibe üröm ne vegyülne... meg hat majd elintézi azt a hegyeshasu a szokott mély filo­zófiára valló kijelentéssel... az okosabb enged... Eieg hozzá hogy késő este nagy kiabálással vértek tel a vendéglátó házat:— Eszter asszony... Eszter asszony... most mingyár gyüiiik. Ki, hozzon ki lámpást is, ászt válassza 'ki közülünk az urát minK meg hagy megyünk tovább. / A Eegyeshasut 'bevitte a menyecske, de a két öregebbik mar csak a gyepszélig tudott elmenni a vasútállomás helyett ott a gyepen elnyomta őket a buzgóság olyan alaposan, hogy hajnaltól on ebredtek fel. Megszólal az öregebb... Te István a nape az, vagy a hód .az égen?... István válaszolt... ugyan’ irTen *ulem kerdi' mi‘K°r tuggya, hogy én se idevaló vagyok. de amott ion a hegyeshasu — jött is már értük meg mindig reszegen... az majd megmongya... annak is felteszi a doyen a kérdést... mondd má ecsém.. a nap * az, vagy a hód?... feleli a hegyeshasu... melyik? & V Hegymegi Kiss Pali... láttad-e politikus korában azzal a ferteímes szakallava1? Addig sem volt Adonisnak nevezhető, Snv lal °lyarí Iolt' mint valóságos csimpánz. Bű zony pedig, megszívlelhette volna a török közmondás igaz­mindazt, aki szakállas... de ezt ragos7szeraS ' ^ k°r°mra nem akarok ha' ' iáhr^LV0?31 mindy TMajd megirogatom én azokat sor­jában, ha közben nem kerül a kemény mellé a csizmám. V if V a kTró1' amire soraid eleién hivatkoztál. lszed-e, hogy meg eszünk odahaza szöllőt lágy kenyér­”LI"yvXm. m0nd0m' - <*"-**•> « Ha hiszed, testvérem vagy,.. hát a kort ne hánytorgassuk. innJrt S 1^ pusp°k T 88 ev'es volt akkor, amikor 18 éves nasat elcsapa ezekkel a szavakkal... gazember, elcsap­i■ sivárjaimat... pedig ha megbecsülted volna magadat, holtodig kenyered tett volna nálam.- Bizony elköltözött ő is, megyünk uánna szép sorjában ^es rinindnyajan de hát addig még rugkqpálunk egy ki- - csit, megirogatunk néhány vidám cikket... vedd ki belőlük ' ami Neked jól esik... de légy elkészülve arra, hogy ha majd 6Z?kett a históriákat mesélni találod az . n^kR^TkÍ'' Cík0r Q lanyunokad, akinek a neve már akkor !,' nem Boske lesz hanem Bettsy .oda fogja súgni' a fiuunokádnak, 5' ate Laci nev helyett Leslie névre fog hallgatni... ne higyj ■' am ebből egy arva szót se... már megint anzágol az öreg... t Szeretettel ölel benneteket: Dr. Szánthó József j Az Amerikai Magyar Katholikus Lip felívása az amerikai magyarsághoz 5 Az N.C.W.C. az 1956 május 28-án megtartott New York-i kongresszusa alkalmából felkérte az Amerikai Magyyar Kato­likus Liga jelenlevő elnökét, Fatheer Kiss Gyulát, valamint a Liga küldöttségének tagjait, hogy hassanak oda, hogy a ma­­gyár Egyházközségek es a Liga helyi szervezeti, valamint az Egyházközség Egyletei és a hívek leveleket illetve táviratokat intézzenek Congrassman-jeikhez és Senatoraíkhoz, kérve őket Regugee 'Relief Act meghosszabbításának illetve módosítá­sának megszavazására. Félő ugyanis, hogy a választási esztendő alatti politikai feszültségre való tekintettel a Congressus nem fogja nyári szü­netének megkezdése előtt napirendre tűzni a törvényjavaslat tárgyalását, úgy hogy ez nem lenne meghosszabbítható 1956 december 31-i lejárta előtt. Ez a 'körülmény a magyar mene­kültek: érdekeit súlyosan veszélyeztetné és éppen azért köte­lességünk mindent megfenni e törvény meghosszabbítása illetve megváltoztatása érdekében. Ha táviratot intézünk a törvényhozás tagjaihoz, úgy elég a következő szöveg: Please vote Langer-bill, S 3876 to pass. ,, level esetén a következő szöveget javasoljuk némi változ­tatásokkal, ne hogy feltűnővé váljék a teljesen egyező szöveg:

Next

/
Oldalképek
Tartalom