Jersey Hiradó, 1953 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1953-08-13 / 33. szám
SORBE TÜKÖR trial LUKÁCS ERNŐ AZ URASÁG BÚZÁJA. A főszolgabíró becítálja Púpos Balogh Elek kisgazdát, mert a szekerével behajtott az tiraság búzájába. — Ártatlan vagyok, kérem — védekezik Elek bácsi. — Az autó a hibás. Szembegyütt velünk az autó, a lovak megijedtek, oszt elragadták a kocsit a vetésbe. — Hányszor mondtam már maguknak, hogy nem kell egy autótól megijedni? — Az autó is éppen olyan kocsi, mint a magáé — magyarázza a főbíró — csak lovak nincsenek elébe fogva. — Megette a fene főbíró ur, kigyelmed is megijedne, ha egy pár csizma gyünne magával szembe és a kisgazda nem volna benne. IR HAZUGSÁGOK. Valamikor az írek a hagyományos hazudozásaikról voltak híresek éppen úgy, mint a skótok a fösvénységükről, az angolok pedig a hidegvérükről. Egy angol és egy ir beszélgetnek: Egyszer emberevők közé kerültem — meséli az angol — akik forró vízben akartak engem megfőzni, de én annyira megőriztem a hidegvéremet, hogy az még a forró vizet is lehütötte. Ez által szerencsésen megmenekültem. — Én is harcoltam vadakkal .— kezdi az ir — kaptam is egy lövést a mellembe. Siettem, hogy a városban majd kivetetem a golyót. Már a város szélén jártam, amikor a cipőmben valami kemény tárgyat éreztem. Megnézem. Hát a golyó. A sok gyalog- ; fástól lerázódott a testemben és a fene golyó a talpamon jött ki. NAGYON^ EGYSZERŰ Porpác ur felkeresi az orvost es alaposan megvizsgáltatja magát. Végül a doktor jókedrvüen a Porpác vállára üt. — Hisz magának igazán semmi baja nincs! — Az igaz, doktor ur. Beteg tulajdonképen beteg nem vagyok, csakhogy már semmit sem bírok. Ha például egy kicsit mulatok egy óra múlva már kocsin kell hazavitetni magam. — De hiszen ez természetes — feleli a doktor, maga már 69 éves. — Azért nem ártana, ha felírna valamit doktor ur. Egy jó gyógyszert. Csutora Illés- barátom például már 76 éves és még mindég azt meséli, hogy egész éjszakákat képes keresztül dőzsölni. — Tudja mit Porpác ur — mesélje maga is. BOX LECKE. A boxtanár az első lecke után megkérdi a tanítványától, hogy kiván-e még gyakorolni. — Inkább írásbeli leckéket szeretnék, a gyakorlati leckékkel már rendben vagyok. A VONATON. Kisguci Illés és Mokri Nagy Gerő együtt utaznak a vonalon. Már félórája robog a vonat, amikor Gerő koma bizonytalan pislogatások közben oda fordul Illésünkhöz. — Hé, koma, valamit sehogy se érek. Én Szolnokra akarok menni, 'kend meg Szögedébe utazik, ez a két város pedig éppeg ellenkező irányba fekszik és mi mégis egy vonaton utazunk. Kisguci megnyugtatóan magyarázza: — Pedig ebbe nincs semmi érthetetlen — merhogy először is mi szemközt ülünk egymásnak, másodszor kend ugyebár nyugatnak ül, én pedig keletnek, harmadszor pedig kend — rossz vonatra szállott. FEJTÖRÉS. Kocka Bendegusz szórakozott ‘ pápaszemes öreg tanár az uccán menet közben keresztrejtvényt fejtett, éppen egy nehéz kérdésen törte a fejét, amikor váratlanul az egyik ház tetejéről egy tégla zuhant a fejére. A buzgó rejtvény fejtő eszméletlen állapotban rogyott össze. A mentők a kórházba vitték, ahol megállapították, hogy Kocka Bendegúz fejtörést szenvedett. KIÁLLÍTÁS. Komlós a 'kiállításról kissé fcecsipve ballag hazafelé. Közben találkozik Kóbor barátjával, aki igy szólítja meg: — Hol voltál? — A kiállításon. — Te is 'kiállítottál? — Ellenkezőleg. — Hogy érted azt? Úgyhogy amint látod — én beállítottam. VoL XXXIV. évi, No. 33. «ám. Trenton, N. J.. 1953 aug. 13. HUNGARI AN-AMER1CAN WE EKLY ÄKA';? KLS! EÄ Ä aTÄ official orcán 2 j ijjjj ül ± 7= n ES Sí: Előfizetési éra egy érre $1.50, Canadába és Európába $3.00. —Telephone: 3-4910. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 27 Hancock Ave.. Trenton. N. $ VÁRATLAN MEGLEPETÉS. — Jaj, Pista, az apám váratlanul hazajött. Mit mondjak neki, ha téged itt talál? — Mondd neki szivecském, hogy az öcséd vagyok. HÚSVÉTI^TOJÁS. Révész meséli Vámosnak: — Hallom Öregem, hogy a feleséged nagyon megharagudott rád. Hát mi történt? — Kérlek a feleségem egy furcsa nő. Nyáron őszi kosztümben jár, ősszel már télikabátot hord •.. — Na és miért haragudott meg rád? — Mert én mikulásra húsvéti tojást vittem neki. UDVARIAS EMBER. — Szóltál Benedeknek, hogy vasárnap jöjjön el hozzánk ebédre? — Kérdezi Barabásnd a férjét. — Szóltam — feleli Barabás — de nem fogadta el. — És legalább megköszönted neki? MAI LÁNYOK. — Papa van ebben a könyvben valami, ami nem nekem való? — Nincs kislányom. — Akkor el se olvasom... NAPI BEVÉTEL. Egy pesti kereskedő este záróra előtt a rossz üzletmenetei miatt fejfájást kapott és éppen aszpirint vesz be, amikor belép az üzletbe egy ba- 1 rátja. — Fáj a fejed talán, hogy aszpirint veszel be? — Kérdezi a jóbarát. — Hidd el oarátom, ez volt az egész napi bevételem.. MAGYARÁZAT. Hu’/ — teasert szfeiésut, aki j gyakran kér fizetés előleget — j a direktora igy dorgálja meg: — Kérlek, te nagyon kör.ynyelmü vagy, nem tudsz a pénzeddel bánni! — Nézze igazgató ur — felelte a szinész. — Én nem azért játszom pénzért szerepet, hogy nálam a pénz szerepet ■ játszón. —o-FIATALÍTÁS. Hetyke Jakab találkozik a barátjával Nyegle Tóbiással és elhencegi, hogy nemrégen volt egy csodadoktomál és megfiatalitatta magát. — Képzelem, hogy megörült a feleséged? Jegyzi meg Nyegle. — Bolond beszéd — feleli Hetyke. — Csak nem vagyok bolond hogy a feleségem kedvéért fiatalítsam meg magam?! AZ ARANYEMBER Emlékezés Gerenda; Bácsira — aki egész életét a trentoni és r^w jerseyi magyarságnak szentelte. Egy elkésett virág — egy nagy amerikai magyar emlékének.----------Irta-. VÁSÁRHELYI LAJOS. Ezt az írást nem tudtam papírra vetni, amikor megtudtarh, hogy Gerenday bácsi itthagyott bennünket. Túlságosan szerettem ahoz, hogy megírjam akkor, hogy mit éreztem, — gondoltam'1"©! fog jönni az idő, amikor egy szál virágot tehetek a sirh almára. Igaz ma úgy érzem, mintha még mindig itt lenne közöttünk, és amig egy magyar él a világon, Gerenday Mór emléke fennmarad... Ő egy darab Magyarország volt a részemre — Amerikában — szerettem Őt azzál a lelkes szeretettel, ahogy fiatalságomban rajongtam Jókai Mórért, Mikszáth Kálmánért. Amikor először kezet szorítottam vele — nagyon fiatal voltam. A szemembe nézett azzal a jóságos tekintettel, ami átjárta a sziveket, kezet fogott velem — és barátok lettünki Volt valami a hangjában, ami megfogta az ember szivét — volt valami a mosolyában, a nézésében és a bajuszában, ami olyan magyar volt — amit le sem tudok imi, meg sem tudom magyarázni. De nem is kell — akik ismerték, sohasem felejtik el. Őt nem lehetett nem .«xgr^. ni olyan ember ninclenj aki Gerenday Mórt nem szerette — szívből igazán. Csak Arany János és Petőfi Sándor — talán Mikszáth Kálj mán — tudott olyan magyar karaktert leírni, mint amilyen Ő volt. Neki semmit sem kellett csinálni — és mindannyian tiszteltük és szerettük! Nagyon sokat tett a magyarságért, amiért nem voltunk és vagyunk hálásak. Az egész életét az amerikai magyarságnak szentelte. * * * Én nem tudom, hogy mikor jött ki Amerikába — mert akkor én jóformán meg sem születtem. Régen lehetett, amikor Gerenday bácsi megérkezett — az az idő volt az amerikai magyarság hőskora. Jöttek a magyarok uj hazát keresni — letelepedtek ki itt — ki ott — magyar települések keletkeztek Trentonban, New Brunswickon, Perth Amboyban és szerte nagy Amerikában. Szükség volt magyar templomra, magyar házra, magyar újságra. Gerenday Mór megalapította a Jersey Híradót. Ha megtanul angolul — ha az amerikaiak közzé megy — akkor ma egy hatalmas amerikai újság maradt volna útónná: — és egy nagy nyomdavállalat — mert az Ő tehetsége, szorgalma, ügyessége egészen rendkívüli volt. De Ő nem is gondolt erre. Ő olyan nagy magyar volt, hogy nem adta volna a Jersey Híradót a "The New York Times"-ért, — egy magyar vacsorát a Magyar Házban többre becsült — mint a legelőkelőbb new yorki amerikai éttermet. Huszonöt évre visszamenőleg ismerem az amerikai magyarság életét — amikor én , kijöttem 1928-bam akkor. mái:, lecsendesedett a magyar élet. Nem volt már sok magyar vendéglő Trentonban, nem volt uj bevándorlás, — nem voltak olyan élénkek a magyar mulatságok, mint valaha lehettek. Gondolom, hogy 35—40 évvel ezelőtt, amikor egy-egy mulatság volt New Jerseyben micsoda csárdásokat járhattak akkor a magyarok — hogy ragyoghatott Gerenday Mór szeme — egy-egy ilyen parázs magyar mulatságon. Az ő kis nyomdája — és az Ő kedves, szerény, finom egyénisége - nagyban hozzájárult ahoz, hogy a trentoni magyarságot annyira szeretik, tisztelik, megbecsülik, — az Ő lapja csak a magyarságért élt, küzdött, áldozott, dolgozott. Úgy képzelem, hogy aki akart fizetni az újságért, az fizetett, aki nem akart, nem fizetett, úgyis kapta a lapot. A lapon kívül pedig kaptuk és élveztük Gerenday Mór jóságát, humorát, szeretetét, emberségét. Amikor Trentonba jöttem, az első utam mindig hozzá vezetett a nyomdájába. Kezet fogtunk, rámnézett és már rendbe is volt minden. A magyar mozit hirdettem az újságjában. Az első oldalon mindig közölt egy nagy hosszú cikket — a lap második oldalán volt egy'vagy két kép a filmből, a harmadik és a negyedik oldalon rendszerint adott egy nagy hirdetést. Nemcsak az újságját, de a szivét is ideadta. Ő jobban izgult az előadások sikeréért, mint én. Szerette volna, ha mindenki eljön — ha a magyar filmnek nagyon nagy sikere lett volna. Volt is, mert a legtöbbször ki tudtam fizetni a terembért — a munkásokat, akik a gépeket kezelték, a filmet és a hirdetést. Nem árultam el, hogy a legtöbbször semmi sem maradt az előadások után, mert akkor ingyen hirdetett volna — már pedig egy©gy téglával én is hozzá akartam járulni, hogy fennmaradjon a magyar újság. Gerenday Bácsi a trentoni és a környékbeli magyarságnak dedikálta az egész életét. Vagyon, nem nagyon maradt utánna — mert az olyan becsületes ember mint Ő minden üzletre ráfizet. De maradt Gerenday bácsi PAUL L. TR0AST kormányzójelölt a new jerseyi magyarság piknikjén BABONA. — Légy szives barátom egy gombostűt adni... — Sajnos nem adhatok. —■ Talán nincs? — De van! De gombostű adás a barátság megszakítását jelenti! — Butaság. Én nem emlékül kérem a gombostűt, hanem ezt a két iratot akarom összetűzni! — Csak tán nem vagy babonás? — Nem. De ebben van valami. Nem szeretném huszonötéves barátságunkat megingatni. ... — Ugyan! Nem kérném, ha nem volna gombostűre szüségem. — Hát akkoor vegyél egyet. — Csak nem fogok bemenni egy üzletbe egy bombostüért! ? — Hát ne menj be, de én nem adok! — Meghülyültél? — Kérlek ne séregess! — Igen is hülye vagy. — Kikérem magamnak! — Babonás marha vagy! — Vond vissza azonnal! — Igenis hülye vagy! — Mi? Nesze! Pofonvágja. — Te gazember! Kétszer visszavágja, mire ez revolvert ránt és agyonlövi, miközben a legjobb barát véresen vonaglik a földön — így nyöszörög: — Igazad van nem szabad gombostűt.. • de a kabátom kihajtásában találsz egyet. — Tűzd össze az irataidat... Függöny Szerkesztői üzenet "Egy régi előfizető" azzal a jóakaratu kérdéssel fordult hozzánk, hogy szaporodnak-e az előfizetőink. Köszönjük szives érdeklődését és örömmel közöljük, hogy bizony vannak olyanok is akik szaporodnak. .. De ettől a rossz vicctől eltekintve tény és valóság, hogy lapunk előfizetőinek száma alig két év alatt duplájára szaporodott. )Ennek dacára előre is hálásan köszönjük azon kedves Ígéretét, hogy baráti körében ezután még az eddiginél, is nagyobb buzgalmat fog kifejteni uj előfizetők gyűjtése céljából. A bejelentett szives látogatását élénk érdeklődéssel várjuk. "Gondolatolvasás" Ön azzal a szokatlan kérdéssel fordult hozzám, hogy hiszek-e a gondolatolvasás rejtelmeiben. Én azon kevesek közé tartozom, akiknek minden oka megvgn, hogy erre a kérdésre határozott igennel feleljen. Ezt az állításomat azzal indokolom, hogy valamikor régen boldogult ifjú és bohó koromban egy fiatal bájos gondolatolvasónőt kerestem fel. A kis tudós nő gondolataim olvasása közben először fülig elpirult, aztán alaposan pofon vágott... így a csattanóval végződő gondolatolvasás engem olyan tökéletesen meggyőzött e tudományban, hogy még ma is jól emlékszem rá és természetesen hiszek benne. L. E. Paul L. Troast népszerű mérnök, kormányzójelölt is megjelent a múlt héten Eisler Károly gyáros piknikjén, melyet az Eisler farmon rendeztek a Bloomfield Egyetem Magyar Alapja javára. Képünk Mr. Troastot mutatja be, akit nagyszabású magyarbarát beszéde után virágcsokorral leptek meg tisztelői. Baloldalt a virággal látjuk Mr. Troastot, középen Eisler Károly és jobboldalt Jack Poppele, aki a rendezőség nevében üdvözölte a vendeget I üm Iröm esendő ~ Huszonhárom esztendő óta j szerepel a trentoni magyar rá- : dió órán STEINER BORISKA, ! aki páratlan lelkesedéssel és egészen, rendkívüli tehetséggel nemcsak bennünket ajándékoz Steiner Boriska meg naponta a magyar nótával, hanem meghódított a magyarság számára egy olyan amerikai közönséget, amely azelőtt azt sem tudta, hogy magyar dal is van a világon. Egyleti felhívás. Értesítem a New Jersey Magyar Egyletek Egyesülete Anyaosztályának össztagságát hogy augusztus hó 2-tól aug. hó 20-ig minden egyletet érdeklő ügyekkel és beteg jelentésekkel szíveskedjenek Kremper Ignác pénztámokhoz fordulni 1000 So. Clinton Ave. Papp Miklós, titkár. után valami, ami többet ér, mint minden pénz — minden vagyon. A szivünkbe zártuk Öt — szerettük, becsültük és soha el nem felejtjük. Úgy szeretem a fiait is — Miklóst és Gyurkát, mint az édesapjukat — büszke vagyok arra, hogy ők is jó barátaim! Vásárhelyi Lajos érdekes reflektorszerü riportja közel hozza mindnyájunk szivéhez Steiner Boriskát, akit igy jelentenek be a trentoni rádió állomáson: "The first lady of the Hungarian hour". A "JERSEY HÍRADÓ" jövő heti számában közöljük ezt az írást, amelyre előre is felhivjuk olvasóink figyelmét. Itt közlünk egy rövid kis fejezetet jövő heti cikkünkből. "Van valami a magyarban és a magyar földben, a magyar virágban — mint például a muskátli vagy a pipacs — valami egészen sajátosan magyar — mint például a szegedi paprika vagy a magyar búza, — valami csodálatosan eredetien és utánozhatatlanul magyar. Van valami egészen különös és csodálatos magyar egyéniség — amely előtt megnyílik minden ajtó —.és különösen minden szív. Ilyen egyénisége van a mi Steiner Boriskánknak". FIZESSEN ELŐ ~3KE 9T LAPUNKBA
