Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1938-1939 (Szombathely, 1940)
Egyleti élet és nevelés. Elmenvén tanítsatok minden népet... (Mt. 28., 19.), ezekkel a szavakkal búcsúzott tanítványaitól az Olajfák hegyéről égbe szálló Üdvözítő. Azóta joga és kötelessége a tanítványok utódainak az igehirdetés, élethivatása Krisztus papjainak: Krisztushoz vezetni az embereket. Az ő feladatuk, hogy az örök igazságoknak mindig időszerűséget adjanak és elhintsék az evangélium magvait a telkekbe, mert az szellem és élet, aminek az emberek szívében kell élnie. Az egyleti, mozgalmi élet, amit a mai idők feltétlenül megkívánnak, eszköz Krisztus papja kezében, amit úgy és annyiban használ fel, amennyiben segíti célja elérésében, a krisztusíbb ember kialakításában. Bele nem kapcsolódni ebbe a munkába annyi volna, mint kiadni kezünkből a gyeplőt, lemondani isteni küldetésünk teljesítéséről. Ha meg vállaljuk a munkát, így is súlyos felelősség nehezedik vállainkra. A mozgalmi szervezkedés demokratikus jellegű. Személyes képességein, értékein múlik itt a pap munkájának eredménye. Ügy kell képviselnie az örök igazságokat, hogy azok egyben legszemélyesebb egyéni életét is formáló életelvei legyenek. E nélkül lehet kiváló mozgalmi ember, de nincs garancia arra, hogy nem tér le az evangélium-szolgálat ösvényéről. Maga a buzgóság azonban még nem elégséges a sikeres egylet-vezetéséhez. Sokszor egészen jelentéktelennek látszó dolgokat kell figyelembe vennünk, hogy nevelői munkánk eredményes legyen. Értekezésemben az ifjúsági egyesületeket, elsősorban a KALOT-ot tartom szem előtt, aminek négyes célkitűzése tömör fogalmazása annak a vallási és nemzeti, érzelmi, értelmi, akarati nevelésnek, gazdasági megerősödésnek, ami a krisztusíbb ember és a szebb magyar jövő elérésében agrárifjúságunk fölemelését célozza, és aminek hivatott vezetője a pap. Fontos, hogy az egyleti élet vonzó legyen, amire szívesen, jó kedvvel jönnek a legények. A nyomott hangulat, fásult közönyösség, unalom elsőszámú közellensége a kóló