Millenniumi emlékkönyv. Válogatás Jász-Nagykun-Szolnok megye írásos emlékeiből (Szolnok, 2000)

kunszentmártoni leköltözése 1719-ben, melynek körülményeit egy korabeli visszaemlékezés ismerteti a kötetben. Az Alföld újranépesedése, s a hosszú békés időszak gazdasági fejlődést eredményezett. A mezőgazdaság mellett az ipari tevékenység fejlődését jelzi több forrás, amely a céhek alakulására, működésére utal. A Habsburg felvilágosult abszolutizmus törekedett a modern gazdálkodási ismeretek népszerűsítésére, amit pályázatokkal is ösztönözni kívánt. Ennek nyomán készült 1776-ban Molnár Ferenc kéziratos könyve, amely pontos képet ad a Jászság korabeli földműveléséről, gazdálkodásáról, művének egy részletét közli a kötet. A kereskedelem a megyében nem elsősorban helyi vállalkozók által, hanem a beköltöző görög kereskedők tevékenysége nyomán lendült fel, akik jelentős szerepet vállaltak a hitelezésben, haszonbérletekben, s elmagyarosodva a települések közéletében is. A gazdasági életben betöltött szerepüket a XIX. század második felétől a zsidó kereskedők vették át. Több forrás érinti a jászkunok történetének újabb jelentős sorsfordulóit. Miután a Német Lovagrend nem tudta érvényesíteni földesúri jogait, 1731-ben eladta a Jászkunságot a Pesti Invalidus Háznak. Ez az időszak az újabb terhek ellenére is jelentős gyarapodást eredményezett népességben és gazdasági téren egyaránt. A jászkunok sorozatos kérelmeinek hatására és az osztrák örökösödési háborúban vállal jelentős katonai áldozatvállalásaik nyomán Mária Terézia 1745-ben engedélyezte a földesúri terhektől való megváltást, a redempciót. Az első magyarországi örökváltságnak is tartott jelentős eseményt követően a polgári fejlődés számos részeleme jelen volt a Jászkun Kerületben, ami a környező úrbéres településekhez képest kedvezőbb feltételeket biztosított, s vonzóvá tette a területet. Gyakoriak voltak a jobbágy szökések a kiváltságos közösségekbe, amelyre a források is utalnak, s bemutatásra került Szolnok város úrbéri szerződésének dokumentuma is. Bár 1848-ban a feudális viszonyok megszüntetése elsősorban az úrbéres területeket érintette, a jászkunok is kezdettől fogva csatlakoztak a forradalomhoz, s nagy számban vettek részt a szabadságharcban. A fontos történelmi időszakból több dokumentum kerül közlésre, melyek egy része már a szabadságharcot követő megtorlást is érzékelteti. A kiegyezés polgári közigazgatás-reformja a törvényhatóságok átalakítását is magával hozta, ami megyénk szempontjából jelentős változást eredményezett. Az 1876. XXXIII. te. megszüntette a rendkívül széttagolt területi beosztású Jászkun Kerületet, s a Jászságból és a Nagykunságból KülsőSzolnok tiszántúli részeivel és néhány Pest megyei községgel egyesülve 1876-ban Szolnok székhellyel új megye jött létre. A polgárosodás békés évtizedei Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Magyarország történetének legdinamikusabb korszakában, mintegy kilenc évvel a kiegyezés után alakult meg. A lendületes gazdasági - társadalmi fejlődésnek köszönhetően a kezdetben "Muszáj vármegyének" csúfolt új törvényhatóság a XIX. század végére valóságos közigazgatási egységgé forradt össze, ahol kiépült a vasúthálózat, befejezték a folyók szabályozását, gőzmalmok, középiskolák, Szolnokon megyei középületek, művésztelep és színház létesült. Úgy tűnt, hogy töretlen az előrehaladás, amelyet azonban az I. világháború végzetesen megtört. A dokumentumok is elsősorban ezt a fejlődést kívánják bemutatni, kezdve a Jász-NagykunSzolnok vármegye megalakítását rögzítő 1876. évi XXXIII. törvénycikkel és folytatva a megyei közigazgatás kiépítésére, a korszerű gazdasági viszonyok, egészségügy és iskolaügy megteremtésére vonatkozó legfontosabb forrásokkal. A millenniumi ünnepségekkel kapcsolatos dokumentumok azt a törekvést illusztrálják, mellyel a kortársak, főleg a külföld előtt a magyar hagyományokat és az 8