Millenniumi emlékkönyv. Válogatás Jász-Nagykun-Szolnok megye írásos emlékeiből (Szolnok, 2000)

európai viszonylatban is kiemelkedő ütemű fejlődést együttesen kívánták bemutatni. Jász-NagykunSzolnok vármegye a budapesti millenniumi kiállításon a túrkevei pásztorkunyhóval nagy sikert aratott, melyet Herman Ottó közreműködésével állítottak fel a Városligetben. A megye díszes bandériumával ugyancsak kitűnt a millenáris felvonuláson, de maradandó értéket mégsem ezek a látványosságok, hanem a vármegyei kórház jelentette, amelyet az ezredéves évforduló alkalmából 1896. május 14-én nyitottak meg Szolnokon. "A boldog békeidők" kora nem volt mentes a társadalmi feszültségektől és a megoldatlan kérdésektől. A gazdasági prosperitás a hagyományos társadalmi rétegek polarizálódásával járt. Az elszegényedett tömegek pedig fogékonyakká váltak a különböző szocialista eszmék és irányzatok iránt. A megyei vezetés földműves iskolák és állatkiállítások szervezésével igyekezett a parasztságot korszerű ismeretekhez juttatni, hogy a további elszegényedésnek gátat vessen, míg a nagybirtokosok közül sokan alapítványokat tettek a rászorultak javára. A források közül néhány ezeket a problémákat és a kiútkeresést tanúsítja. A korszak végét, a bukás lehetőségét vetítette előre az 1905-1906-os alkotmányos válság, amikor az ellenzék az országgyűlési választásokon aratott győzelme ellenére nem alakíthatott szabadon kormányt. Az uralkodó által kinevezett "darabont kormány "-nyal szemben meghirdetett nemzeti ellenálláshoz Jász-Nagykun-Szolnok vármegye is csatlakozott. Az erről hozott határozat ugyancsak megtalálható a dokumentumkötetben. A XX. század első felének viszontagságai Az I. világháború kitörése véget vetett a "boldog békeidők" illúziójának, a lövészárkok borzalmait, gyászt, nyomort és szenvedést hozott az egész magyar népnek. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye férfilakossága óriási véráldozatokkal vette ki részét a harcokból. Nemcsak az egyszerű bakák tömegei, hanem a megye főispánja is életét áldozta a fronton és mindezt a háborús összeomlás, az 1919-20-as időszak még súlyosabb nélkülözései, vörös- és fehérterror, idegen megszállás és az elcsatolt területekről meginduló menekülthullám követte. A források ezeket a megpróbáltatásokat mutatják be, majd a Bethleni konszolidáció sikereit, amikor a háborús pusztítások, a Trianoni katasztrófa és a jóvátétel terhei ellenére néhány év alatt életképessé tették a megcsonkított és kifosztott Magyarországot. A korszak jellemzői közül a politikai rendszer antidemokratikus vonásait szokták kiemelni, megfeledkezve arról, hogy az egészségügy, a kultúra és a szociális ügyek területén a dualizmus korához képest számottevő előrelépés következett be. A kötet forrásokat tartalmaz a Nagyatádi földreform végrehajtásáról, a Jászberényi Tanítóképző felépítéséről és a közművelődés alapjainak megteremtéséről, amelyek a konzervatív politikai rendszer nagyon is progresszív intézkedéseinek bizonyítékai. A gazdasági világválság mélypontjáról megindult újabb fejlődést dokumentálja a Szolnoki Papírgyár felépítéséről hozott képviselőtestületi határozat. Az 1930-as évek végének és az 1940-es évek elejének légkörét egyre nyomasztóbbá tette a szélsőjobboldal előretörése, amelynek JászNagykun-Szolnok vármegyében csak néhol, pl. Jászladányban alakult ki kisebb bázisa és a zsidók életét korlátozó intézkedések. A bombázások, a zsidóság deportálása és a front átvonulásának szörnyűségei nemcsak a gyászos emlékű 1944-es esztendő, hanem egész történelmünk legnagyobb tragédiái közé tartoztak. Az emberéletben és anyagi javakban elszenvedett óriási veszteségeket újabb megpróbáltatások, a megszálló szovjet hatóságok részére teljesített kíméletlen közmunkaterhek és beszolgáltatások, a még megmaradt vetőmag és az igavonó állatok lefoglalása követték, amely az idegen hadseregek által kifosztott országban rendkívül megnehezítette az újrakezdést. 9