Millenniumi emlékkönyv. Válogatás Jász-Nagykun-Szolnok megye írásos emlékeiből (Szolnok, 2000)

OL E-156. Kamarai lt., U et C, Fase. 51. No. 49. 1-7. - Nyomtatásban megjelent: BENEDEK Gyula: Iratok Szolnok megye történetéből 1686-1715. In: Zounuk 4. Szolnok, 1989. 335-338. p. Szolnok az 1685. október 20-án történt felszabadulása után ismét magyar várossá alakult. Újjászerveződésének 15 éves történetéről (1685-1700) azonban jelenleg nem rendelkezünk elég ismerettel. Miután a Rákóczi-szabadságharc alatt ismét elpusztult, újjátelepülése 1710-ben kezdődött, amelyről szintén kevés információval rendelkezünk. A közölt forrás a Külsővárost ismerteti a legrészletesebben. Ugyanakkor összefoglalja röviden az egész város tekintetében, az újjátelepülés első ütemének (1710-1714) az eredményét is. 1719. május 27. Kunszentmártoni "Megszálló levél" Minek utánna még in Anno 1719. Nemes Jász Apáti Helsége Számos Néppel meg Szaporodott volna, és némely mostoha időkben az Nép csaknem erejin felül terheltetnék, látván az Elöl járók, hogy az meg kívántatott Summa Pénzt, az szegénység meg nem adhatná, magok között oly rendelést tettek: hogy az Kik tehetőssebb Gazdák, a Szegénység Segedelmire Contribuállyonak 1 annyit, melybül az meg kívántató Summa ki tellyen, és az után lassan, lassan, a Szegénységtűi fogják incassálni, 2 amintis Nagy András nevezetű, Tanácsbéli Emberen 300 Frtokat, Sóty János akkor Törvin Bírón 200 fr. és így a többinis értékekhez képest követtek. De Nagy András magát azon Pénz le fizetésire elégtelennek ismérvén, ameg adásra magát nem ajánlotta hanem, öröke fel tartandó Dícsíretre méltó, és el felejthetetlen emlékezetű, sőtt Maradékinknális zengedező Szóval említendő Nemzetes, és Vitézlő Radics Istvány Uram, mint akkor időben Jász Apáti Kis Bíró 3 maga hathatós tanács adásával Nagy Andrást, más több jeles Férfiakkal arra ösztönözte, hogy a Népnek el sokasulása, és az Földnek szűk volta miatt magok(na)k valamelly Pusztát lakó helyül választanának. Amintis hatod magával Ló hátakon meg indúla, és elsőben a Sülyi Pusztára, 4 mely a Tisza mellett vagyon, el érkeztek, aholis Határjait megjárván, Két napi mulatást tettek, de azon Puszta nem lévén előttök teczetes, Rofnál 5 a Tiszán által jővén, valamely becsülletes Embernél megszállottak, kinekis szándékjokat ki nyilatkoztatván, vették javaslását, hogy közel Tiszaböj Pusztát meg Szálhattyák; el indulván tehát oda érkeztek, és Situssát, 6 Határjait meg járván, egy más között meg egyeztek azon, hogy a Folyó Tisza mellett meg telepedgyenek és Lakjonak, amintis jelül, és bizonyságnak okáért, hogy mások azon Pusztát Lakó Helynek el ne foglallyák, a Földben Karókatis vertek, mint el foglalásnak jeleit, azon idő közben érkezik egy éltes Öreg Ember hozzájok, és Munkájok(na)k czéllyát tudakozá, kinek midőn Szándékjokat fel nyitották volna, Szép Példákkal akarattyokat meg gátolta, és azt javallottá, hogy mivel a Nemes Jásságbúl indultának által a Tiszán Lakó Helyet Szemlélni, ne földes Uraság fölgyire, hanem Kún földre Siessenek, ahol mint eddig, ugy ez utánis a Földes Uraság igájátul mentek lehessenek, tanácsolta pedig, hogy Csorba nevű Kún Puszta 7 nem messzire lévén, azt válasszák magoknak, mert annak bőv Határja, és jó fölgye vagyon; meg nyugodván azért azon jó Öreg Embernek beszédin, ott hatták a Tiszabői Pusztát, még a Karókat sem Szedték fel a földbül, hanem Csorbára folyvást el mentenek, mely is igen meg teczett, mivel minden felől tágas határjai voltak, azértis a Határ járás és visgálás után a Telken a Puszta Templom mellet meg Szállottak, és Karókat a földben verték; midőn pedig mindmagok, mind jószágok a Víz nem létele miatt igen meg Szomjúhoztak volna, Kintelenek voltak azon Pusztátis ott hagyni és uttyokat tovább követni, amintis jővén a Túri Szállások 8 között Mester Szállási Puszta felé, elérkeztek a Túri Kalapos Malomhoz, aholis bizonyos Méhész Emberrel tanálkozván, tűle tanácsot kértek, hogy mondaná meg, ha a Mesterszállási puszta alkalmatos lenne Lakó Helynek, vagy sem? Melyre a Méhész Ember azt feleli, Édes Barátim való ugyan, hogy a Mesterszállási Pusztának szép folyó vize vagyon, de minden felől a Szomszédok, úgy el csipkéitek belőle, hogy majd csak fél Pusztának mondhatom, az melly főigye megmaradottis, Lapos, Székes, és gödrös. Demind az által magok 82

Next

/
Oldalképek
Tartalom