Millenniumi emlékkönyv. Válogatás Jász-Nagykun-Szolnok megye írásos emlékeiből (Szolnok, 2000)

fejlesztését propagálták, mivel az Alföldön főképp az állattartás volt a meghatározó. 1776-ban a jászberényi Molnár Ferenc kerületi ügyész arra tett kísérletet, hogy a gazdálkodás tanítására szolgáló kis könyvben összegezze a Jászságban alkalmazott gazdálkodási módszereket, és a javasolt újításokat. Bár könyvét oktatásra nem használták, nem került kiadásra, a leírtak átfogó és hiteles képet adnak arról a földművelési kultúráról, amelyet a Jászság a XVIII. században alkalmazott. A forrás a XX. szakaszból álló kéziratos munka két részletét közli. 1779. március 5. Mária Terézia királynő Jászberény városának országos és minden héten kedden és pénteken hetivásár tartást engedélyez Mi Mária Terézia Isten kegyelméből római özvegy császárnő Magyar, Horváth, Cseh, Dalmát és Sziavon országok apostoli királynője, Ausztria főhercege, Burgund hercege, Erdélyország nagyfejedelem asszonya, Milano, Mantua, Párma hercege, Habsburg, Flandria, Tirol grófja, Lotharingia és Barri özvegy hercegnője, Hetruria nagyhercegnője sat. sat. adjuk emlékezetül jelen levelünk rendiben, jelentvén mindazoknak akiket illet, hogy mi, mint a Jászkerületben fekvő Jászberény város közönségének híveinknek felségünk elé ez iránt tett alázatos könyörgésére, mind pedig úgy az említett Magyarországunk, mint a mondott Jászberény város említett lakosainak hasznáról és javáról gondoskodó császári-királyi különös kegyünkből és kegyelmünkből hozzájárulni és engedélyezni határoztuk, hogy az említett Jászberény városában egy rendbeli országos vásár vagyis éves szabad piac és pedig február hónap tizennegyedik napján baromvásárral együtt: a heti vásárok pedig minden kedden és pénteken és pedig mindazon jogokkal, előjogokkal, szabadságokkal és mentességekkel, melyekkel szabad királyi városaink és egyéb bármi más kiváltságos helységek szabad vagyis éves vásárai, valamint barom- és heti vásárai tartatnak a nevezett Jászberény városában is örökké tarthassanak, azonban azzal a határozott kijelentés hozzáadásával, hogy amidőn az évek során a vásárok tartásával kitűzött napok vasárnapra vagy nyilvános ünnepre esnének, abban az esetben a vásárok az azon napok vagyis ünnep után következő legközelebbi napokon tartassanak, de soha se vasárnapok, vagy közünnepen. Sőt megengedtük és hozzájárultunk jelen levelünk alapján, de bármely más szomszédos helységek országos szabad vásárainak, valamint a barom, és heti vásárainak sérelme nélkül. Miért is titeket egyetemlegesen és egyenkint kereskedőket, kalmárokat és vásáros embereket és bármely utazókat ezennel biztatunk, biztosítunk és bizonyossá teszünk, miszerint az említett Jászberény városában tartatni engedélyezett jelzett egy rendbeli országos vásárra, vagyis éves szabad piacra, valamint barom és heti vásárokra mindenféle áruitokkal, holmiaitokkal és javaitokkal szabadon, bizton és személyeiteknek és holmiaitoknak és árucikkeiteknek minden félelme, vagy féltése nélkül jöjjetek, igyekez(ze)tek és járuljatok és elvégezvén ott minden üzleteteket ismét haza vagy ahová akartok, visszatérhessetek a mi különös pártfogásunk és oltalmunk alatt mindig sértetlenül maradván, személyetek és holmiaitok. És akarjuk hogy ez a piacokon és más közhelyeken bárhol nyilvánossá tétessék, és kihirdettessék. Jelen levelünket pedig, melyet titkos függő pecsétünkkel, mellyel mint magyar király élünk, megerősítettük, elolvasás után megint visszaadatni akarjuk a felmutatónak. Kelt a mi őszintén kedvelt hívünk tekintetes és nagyságos Erdődy gróf Pálffy Károly, Vöröskő örökös ura, Pozsony vármegye örökös főispánnya, Pozsony királyi városunk örökös kapitánya, kamarásunk és valóságos belső titkos tanácsosunk és mondott Magyarországunkon alkancellárunk kezével Főhercegi városunkban Bécsben Ausztriában március hónap ötödik napján az Úr ezerhétszázhetvenkilencedik Magyar Cseh és a többi uralkodásunk harminckilencedik évében. Mária Terézia Gróf Pálffy Károly Brumsrik József. Dr. PINTÉR Jenő: Jászberény rendezett tanácsú város levéltárában levő kiváltságlevelek és oklevelek gyűjteménye. Jászberény, é. n. 97-98. 106