Millenniumi emlékkönyv. Válogatás Jász-Nagykun-Szolnok megye írásos emlékeiből (Szolnok, 2000)
a Tanú, Nehéz volt oda bé mászni, Mellyre mondotta: szintúgy emelkedtem felfelé mint a madár, ki jövőbe pedig az ajtónak a zárjára hágtams, úgy jöttem ki. Van még egy kis száraz békája egy kis ruhába takargatva, de azt nem tudgya a Tanú mire való légyen. Vagyon meg is egy tsuporban valami utálatos híg materia, melly eránt a Tanúnak gyanúsága vagyon, hogy halálos volna, de bizonyossan nem tudgya. Amelly port a tsontokbúl, temető fábúl rakott tűznél égetett, arra is emlékezik a Tanú, hogy affélét gyöngyösön is hintegette, még a Tekintetes Fő Kapitány Úr konyháján is és most legközelebb a midőn az Investigator Urak Kunhegyesen voltak, afféle porbúi egy tsomót, mint egy lúd tojásnyit a szoknyája kötésébe kötött hátúi a mentéje alá. aláírások SZML Jászkun Kerület Törvényszékének iratai. Büntető Perek. 1769. 2. Füzet. 2. kötet. 17. sz. - Nyomtatásban közölte: SZIKSZAI Mihály: Akunhegyesi "bűbájos asszony" In: Múzeumi Levelek, Szolnok, 1994. 152-153. p. A XVIII század második feléig a magyarországi peranyagokban gyakori téma a boszorkányság, mint a feudális kori néphit általános eleme. A középkorban a boszorkánysággal vádolt személyeket szigorú vallatás után rendszerint elevenen megégették. A magyarországi jog is tűzhalállal büntette őket, csak 1768-ban Mária Terézia boszorkánypereket betiltó rendeletével változott az eljárás. A közölt forrás egy 36 éves kunhegyesi asszony Oláh Györgyné (Gorzás Zsuzsanna) ügyében készült tanúkihallgatást közli. A szerencsétlen asszonyt lopással, káromkodással, gyilkossággal és bűbájoskodással vádolták, és 1769. április 4-én hozott ítéletet ügyében a félegyházi bíróság. Első fokon bűnösnek találták és tűzhalálra ítélték. A bírák azonban kegyelemben részesítették, és büntetésként csak a Jászkun Kerületekből tiltották ki a bűbájos asszonyt. Segítőtársát, a forrásban szereplő Oláh Erzsébetet ugyancsak a Kerület elhagyására és harminc pálcaütésre ítélték. 1769. január 18. Abádi és szalóki reformátusok tanúvallomásai az újranépesülésről, templomaikról és iskoláikról az egri püspökfőispán által kiküldött háromtagú bizottság előtt. (Részlet) Ötven két esztendejének gondollya, hogy meg szállották Szalókot, hová a tanú mindgyárt másik esztendőben jött Luczrul lakosnak. Abádot pedig ennek előtt két, három esztendővel itili hamarább, hogy meg szállották. Megszállásakor Szalóknak Bányai nevű mester Abádrul járt hozzájok könyörgést tenni, az ki valami akkori földes úr Farkas nevezetűnek föld házában tartotta vélek a könyörgést, de abban nem soká járván, csináltak magoknak egy ól forma nád templomot. [...] Ért pedig az tanú ezen két, mostan fennálló templomon kívül mind az két helységben nádbul csak ollyan ól formára csinált templomokat is, úgy nem külömben deszka harangot is ért Szalókon, kit csak fa kolonczokkal vertek és avval zörgették öszve a népet. [...] Luczon született gyermek lévén, és azután lejövén gazdájával Kis Körére lakni, akkoron hallotta gazdájától: most szállják meg Szalókot, oda kellenék lakni mennünk; amint ide is Szalókra által jött gazdájával lakni. [...] Vannak oly házak és épületek ezen két helységben, hogy fele az abádi határban, fele pedig az szalóki földön vannak építve. [...] Kettős szobából álló azon ház, melyben az mester lakik, de egyik az tanuló gyermekek iskola háza. [...] Az gyermekek tanításától vagyon egy csirkéje minden tanuló gyermekiül. [...] Van azon kívül egy különös ház is, ahol leányok taníttatnak. [...] Az abádi prédikátornak tűzre való fát is adnak, fűteni való nádat minden pár ember ti kévét és e mellett minden pár ember ágybérben nyolcz garast, egy véka búzát és annyi árpát, szolgák és pásztorokon kívül, kik fele bért fizetnek. Vaj helyében minden teheneiknek és juhaiknak egyszeri fejesét adják. [...] Conventiós szántó földén kívül, mellyet az helység szokott bé vetni, midőn magok közt osztyák az földeket, akkoron az prédikátort sem hadgyák ki, hanem néki is adnak, mint közönséges gazdának szántó földeket. Szénát is ád az helység és fű osztáskor nyilast. Egri Érseki Levéltár Archívum Vetus 705. 101