Szolnok város utcanevei. Helytörténeti adattár (Szolnok, 1993)

magyar küldöttség útjáról albumot adott ki. Krúdy Gyula és Karinthy Frigyes műveit is ő illusztrálta. A 20-as 30-as években a Szolnoki Művésztelep egyik vezetője volt. PÓR BERTALAN (BÁTASZÉK, 1880. — BUDAPEST, 1964.) Festőművész, főiskolai tanár. Budapesten, Münchenben, majd Párizsban tanult festészetet. Pályája kezdetén arcképeket festett, később pedig nagyszabású kompozíciókat készített (Népopera falképe). 1919-ben számos politikai plakátot tervezett, melyért a kommün bukása után Csehszlovákiában, Franciaországban és a Szovjetunióban élt emigrációban. Külföldi tartózkodása idején szimbolikus értelmű pásztor- és bikakompozíciókat alkotott. Az 1950-es években ünnepelt festő volt, akinek számos, a Rákosi-korszak szellemének megfelelő alkotás fűződik nevéhez. RADNÓTI MIKLÓS (BUDAPEST, 1909. — ABDA, 1944.) Költő, műfordító. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte, majd a szegedi egyetemen magyar-francia szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1937-ben irodalmi munkásságának elismeréséül Baumgarten-díjat kapott. A

II. világháború idején több alkalommal munkaszolgálatra hívták be. 1944-ben a szerbiai Borból gyalogmenetben Németország felé hajtották és útközben, Győr közelében agyonlőtték. A fasizmus éveiben írt versei tették kiemelkedő költővé. Ezek a művei halála után, 1946-ban jelentek meg először a „Tajtékos ég" című verseskötetben. PETŐFI SÁNDOR (KISKŐRÖS, 1823. — FEHÉREGYHÁZA, 1849.) A magyar irodalom legnagyobb költője, az 1840-es évek forradalmi ifjúságának vezéralakja. Iskolai tanulmányait 1841-ben abbahagyva katona, vándorszínész, majd a Pesti Divatlap segédszerkesztője. Számtalan verse közül kiemelkedő jelentőségű a „Nemzeti dal", mely az 1848-as forradalom himnusza lett. A szabadságharc idején Bem erdélyi seregében honvédtiszt. Halálának körülményei máig is tisztázatlanok. Valószínűleg a segesvári csatavesztés utáni meneküléskor esett el. PÉCHY MIHÁLY (ÁLMOSD, 1755. — FEJÉRSZÉK, 1819.) Építész, hadmérnök. A bécsi mérnök akadémia elvégzése után hadmérnöki beosztásokban dolgozott. 1809-ben részt vett a francia seregek ellen Győr védelmében. Építészeti alkotásai késő barokk, majd klasszicista stílusban készültek. Fő műve a klasszicista debreceni református Nagytemplom és kollégium, melyek az 1800-as évek első két évtizedében épültek. PINTÉR LÁSZLÓ (SZOLNOK, 1898. — ABONY, 1920) A Tanácsköztársaság előtt hegesztő a szolnoki MÁV Fűtőházban. A KMP szolnoki szervezetének egyik alapító tagja. Az 1919-es proletárdiktatúra idején a szolnoki munkás-paraszt- és katonatanács tagjává választották. A Tanácsköztársaság bukása után letartóztatták, majd 1920. április 28-án a fehérkülönítményesek társaival együtt a szolnoki fogházból az abonyi Vigyázó-kastélyba hurcolták és meggyilkolták. 161