Szolnok város utcanevei. Helytörténeti adattár (Szolnok, 1993)

PÖLTENBERG ERNŐ (BÉCS, 1813. — ARAD, 1849.) Osztrák származású honvédtábornok, aradi vértanú. Erdetileg a császári hadsereg tisztje, aki 1848-ban csatlakozott a magyar szabadságharchoz. 1849. február 2627-én a kápolnai csatában rendkívüli bátorságával tűnt ki. 1849 júliusában, mint tábornok részt vett a komáromi csatákban és a váci ütközetben. 1849 augusztusában Görgey megbízottjaként a cári hadvezetéssel tárgyalásokat folytatott a fegyverletételről. Az osztrákok azonban Világos után elfogták és október 6-án Aradon kivégezték. PUSKÁS TIVADAR (PEST, 1844. — BUDAPEST, 1893.) A telefonközpont és a telefonhírmondó feltalálója. Iskoláit Bécsben végezte. 1877től az USA-ban élt, ahol Edison munkatársa volt. 1878-ban Bostonban, 1879-ben Párizsban az első telefonközpontok létesítése az ő nevéhez fűződik. Az 1893-ban Budapesten üzembehelyezett vezetékes hír- és műsorközlő berendezése, a telefonhírmondó a rádió előfutárának is tekinthető. RÁGÓ ANTAL (SZOLNOK, 1898. — SZOLNOK, 1974.) Földmunkás, a szolnoki munkásmozgalom jelentős alakja. 1915-ben lett a szociáldemokrata párt, az 1920-as évek elején a Földmunkások Országos Szövetsége vezetőségének tagja és a szolnoki helyi csoport titkára. 1925-ben az MSZMP JászNagykun-Szolnok megyei szervezője. 1930-tól a KMP szolnoki kerületi bizottságának titkára. A Horthy-korszakban két és félévet töltött börtönben. 1945-ben a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Földbirtokrendező Tanács elnöke volt. 1948tól 1964-ig Budapesten a mezőgazdaságot irányító szervezetekben látott el vezetői feladatokat.

34 RÁKÓCZI FERENC (BORSI, 1676. — RODOSTÓ, 1735.) Erdélyi fejedelem, az 1703- 11-i szabadságharc vezetője, a magyar történelem kimagasló alakja. Ifjúkorában csehországi jezsuita iskolában szerzett kimagasló műveltséget. 1694-ben Sáros megye főispánja lett, de 1700-ban, mikor a francia királlyal érintkezésbe lépett, a bécsújhelyi börtönbe zárták. Innen megszökve Lengyelországba menekült, majd 1703-ban a magyarországi felkelők élére állt. Mint a szabadságharc vezetője, a nemzeti függetlenség, merkantilista gazdaságpolitika és a reguláris hadsereg megteremtésére törekedett. A seregében harcoló jobbágyoknak szabadságot ígért. A szabadságharc bukása után Lengyelországban, Franciaországban, végül Törökországban élt emigrációban. RÁKOSI MÁTYÁS (ADA, 1892. — GORKIJ, 1971.) A munkásmozgalom jelentős személyisége, pártfőtitkár és miniszterelnök. Eredeti foglalkozása tisztviselő. Felsőfokú tanulmányait a Keleti Akadémián végezte, ahol gazdasági és kereskedelmi ismereteket szerzett. A munkásmozgalomban 1910-től vett részt. Az I. világháború idején orosz hadifogoly, hazatérése után 1918-ban a KMP alapító tagja. 1919-ban népbiztos, ezért a Tanácsköztársaság bukása után emigrációba kényszerül. 1925-ben, hazatérése után letartóztatták és 1940-ig fegyházban őrizték. 1940-től 1945-ig a Szovjetunióban élt. Hazatérése után az MKP, majd 1956-ig az MDP főtitkára, illetve első titkára. 1952-53-ban 162