Szolnok város utcanevei. Helytörténeti adattár (Szolnok, 1993)

miniszterelnök. A kommunisták hatalomátvételét követő terror, a politikai elnyomás és a gazdasági ballépések elsősorban az ő nevéhez kötődnek. 1956 nyarán a Szovjetunióba távozott, ahol élete hátralévő szakaszát töltötte. RIGÓ JÓZSEF (SZOLNOK, 1897. — SZOLNOK, 1964.) Famunkás, kereskedő, illegális kommunista. Szülei hétéves korában pásztornak adták, tízéves gyermekként pedig már a szolnoki fűrésztelepen dolgozott, ahol tagja lett a Földmunkás Szövetségnek. 1915-től 1919-ig a szolnoki MÁV-műhelyben munkás. 1916-ban itt lépett be a szakszervezetbe és a szociáldemokrata pártba. 1919-ben vöröskatona volt, amiért később a fehér különítményesek megkínozták. Az 1920-as években újból a fűrésztelepen dolgozott. 1926-ban részt vett az MSZMP szolnoki szervezetének létrehozásában. A későbbiekben burgonya kereskedéssel tartotta fenn magát. Összesen egy hónapot töltött börtönben. A helyi munkásmozgalom kevésbé jelentős tagja volt. RÓZSA FERENC (BUDAPEST, 1906. — BUDAPEST, 1942.) Mérnök, az illegális kommunista mozgalom mártírja. Karlsruhe-ben és Drezdában műszaki egyetemet végzett. A munkásmozgalommal még Németországban kapcsolatba került. Hazatérése után irányította a kommunista mozgalom szervezkedését a szociáldemokrata pártban és a szakszervezetekben. 1941-ben tagja lett a KMP Központi Bizottságának. Elsősorban propaganda munkával foglalkozott. Az 1942. február 1-től megjelenő Szabad Nép szerkesztője volt. Még ugyanebben az évben letartóztatták és kihallgatása során halálra kínozták. RUDAS LÁSZLÓ (SÁRVÁR, 1885. — BUDAPEST, 1950.) Marxista ideológus, egyetemi tanár. A budapesti egyetemen tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1905-től a Népszava munkatársa, ahonnan később szélsőséges nézetei miatt eltávolították. 1918 végén a KMP egyik alapító tagja, 1919-ben a Vörös Újság főszerkesztője volt. A proletárdiktatúra bukása után Ausztriában, Olaszországban, Németországban és végül a Szovjetunióban élt emigrációban. A II. világháború után hazatért és az MKP központi pártiskolájának igazgatója, majd a Közgazdaságtudományi Egyetem rektora lett. Révai József mellett a sztálinista ideológia fő interpretátora volt Magyarországon. RUDNAY GYULA (PELSŐC, 1878. — BUDAPEST, 1956.) Neves festőművész. Münchenben és Nagybányán tanult festészetet, majd 1903-tól Párizsban képezte tovább magát. 1905-ben Hódmezővásárhelyre költözött, ahol témáit a népéletből merítette. 1922-ben a Képzőművészeti Főiskola tanárává nevezték ki. 1926-ban készítette el az Országház részére a pusztaszeri országgyűlést ábrázoló nagyméretű gobelinjét. 1947-ben Baján művésztelepet alapított és 1953-ig itt élt. Festészetében a romantika hagyományait folytatta. Mélytónusú képeiben leginkább Goya és Munkácsy hatása fedezhető fel. SALLAI IMRE (ERDŐFÜLE, 1897. — BUDAPEST, 1932.) Magántisztviselő, a kommunista mozgalom mártírja. Ifjú korában a Galilei-kör tagja lett. 1918-ban háborúellenes és lázító agitációért bebörtönözték, ahonnan az októberi katonai összeomlás után szabadult. A KMP alapító tagja, a Tanácsköztár163