Szolnok város utcanevei. Helytörténeti adattár (Szolnok, 1993)
mozgalmát ábrázolja. Legkiemelkedőbb alkotásai, a „Kőszívű ember fiai" és a „Mégis mozog a Föld" című regényei a kiegyezés utáni időszakban születtek. JÓSIKA MIKLÓS (TORDA, 1794. — DREZDA, 1865.) A magyar regényirodalom egyik korai képviselője. Erdélyi főnemesi család sarja, aki az 1830-as évektől részt vett a reformokért folytatott harcokban. Erdély és Magyarország uniójának szorgalmazója. 1848-49-ben a Honvédelmi Bizottmány tagja volt, ezért Világos után Lipcsébe emigrált, majd Brüsszelben élt. Távollétében halálra ítélték. Legjelentősebb regénye, az „Abafi" cselekménye a XVI. századi Erdélyben játszódik. JÓZSEF ATTILA (BUDAPEST, 1905. — BALATONSZÁRSZÓ, 1937.) Költő, a XX. századi magyar líra legjelentősebb alakja. Hányatott gyermekkora után Szegeden magyar-francia szakos egyetemi hallgató lett, majd Bécsben és Párizsban folytatta tanulmányait. 1930 és 1934 között az illegális KMP tagja, ahonnan azonban nézetei és személyi ellentétek miatt kizárták. Költészetében a német expresszionizmus és a magyar népiesség ötvöződik. Bár politikai verseiben többnyire a kommunista eszmék hatása tükröződik, vallásos jellegű lírával is foglalkozott. Elhatalmasodó idegbetegsége következtében 1937-ben öngyilkos lett. JUHÁSZ GYULA (SZEGED, 1883. — SZEGED, 1937.) Tanár, költő, hírlapíró, a Nyugat munkatársa. A középiskolát Szegeden végezte, majd a budapesti egyetemen magyar-latin szakos tanári oklevelet szerzett. Előbb Nagyváradon tanított, majd 1917-től Szegeden élt. A Tanácsköztársaság idején a szegedi Nemzeti Színház direktóriumának vezetője volt, ezért később elbocsátották állásából. Megélhetési nehézségei és mellőzése az irodalmi életben az idegbeteggé vált költőt az öngyilkosságba kergette. Művei közül kiemelkednek az „Anna" versei, melyek a magyar szerelmi líra legjobb alkotásai közé tartoznak. KAÁN KÁROLY (NAGYKANIZSA, 1867. — BUDAPEST, 1940.) Erdőmérnök, az MTA levelező tagja. 1888-ban a Selmecbányái Erdészeti Főiskolán szerzett oklevelet. 1908-tól a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, 1919-től helyettes államtitkár, 1924-25-ben címzetes államtitkár. Az Alföld szervezett fásításának megindításában vezető szerepe volt. Nevéhez fűződik az állami erdőigazgatás újjászervezése, és a természetvédelmi törvény megalkotása. Alapító tagja és elnöke az Országos Természetvédelmi Tanácsnak és az Országos Erdészeti Egyesületnek. KAFFKA MARGIT (NAGYKÁROLY, 1880. — BUDAPEST, 1918.) író, költő, a Nyugat munkatársa. Tanítói, majd polgári iskolai tanári oklevelet szerzett. 1903-tól Miskolcon, 1910 és 1913 között Budapesten tanított. Kisfiával együtt az I. világháború utáni spanyolnátha járványnak esett áldozatául. Feminista regényei (Hangyaboly) és novellái sokkal jelentősebbek mint versei. Publicisztikai tevékenysége a Pesti Napló hasábjain teljesedett ki. Műfordítóként és tankönyvíróként is ismert. 146