Szolnok város utcanevei. Helytörténeti adattár (Szolnok, 1993)

BARTA ISTVÁN (SZOLNOK, 1903. — SZOLNOK, 1972.) Géplakatos segéd, pártmunkás, karhatalmista. 1925-ben belépett a Magyarországi Szocialista Pártba. Az illegális kommunista mozgalomba Tisza Antal vonta be, ahol fő feladata az illegális sajtó terjesztése volt. 1931 -ben röpiratszórásért egyévi börtönbüntetésre ítélték. 1934-ben újabb hat hónapot töltött börtönben. Kiszabadulása után 1944-ig rendőri felügyelet alatt állt. Ekkor katonai szolgálatra vonult be. 1948-tól a Szolnoki Cukorgyárban szakszervezeti titkár, 1957-től a gyár MSZMP-szervezetének vezetőségi tagja. Az 1956-os forradalom leverése után, mint karhatalmista részt vett a megtorlásokban.

3 BARTÓK BÉLA (NAGYSZENTMIKLÓS, 1881. — NEW YORK, 1945.) A XX. század legjelentősebb magyar zeneszerzője, zongoraművész és zenetudós. A magyarországi népzenével 1906-tól foglalkozott. A magyar és a szomszéd népek dalainak, zenéjének kutatása után az 1930-as években a török és az arab népzenét tanulmányozta. Több operát is írt. A II. világháború kitörése után az USA-ba költözött, ahol mostoha anyagi körülmények között halt meg. Zeneszerzői munkája mellett tudományos tevékenységet folytatott. Tanulmányai és vitaírásai az aktuális zenei problémákkal, zenepolitikai kérdésekkel és népzenével foglalkoznak. BATTHYÁNY LAJOS (POZSONY, 1806. — PEST, 1849.) A reformkor és az 1848-as forradalom jelentős allamférfia. 1848 előtt a magyar országgyűlésen a főrendi ellenzék vezéralakja, a polgári reformokat követelő ellenzéki párt elnöke. Az 1848 áprilisában alakult első felelős magyar minisztérium elnöke. Ragaszkodott az ország függetlenségéhez, de a bécsi udvarral a békés megegyezést kereste. Mikor ez lehetetlenné vált, 1848 októberében miniszterelnöki megbízását visszaadta. December 3 lén a Windischgraetz császári tábornok főhadiszállására küldött békekövetség tagja, aki azonban Batthyányi nem fogadta, sőt néhány nap múlva Pesten letartóztatta. A haditörvényszék halálos ítélete után 1849. október 6-án a pesti Újépületben kivégezték. BÁNYAI KORNÉL (ÚJBÁNYA, 1897. — SZOLNOK, 1934.) Költő. A két világháború közötti időszak lírájának Jász-Nagykun-Szolnok megyében élő alakja. Részt vett az I. világháborúban, ahol orosz fogságba esett. Öt évig hadifogoly Szibériában és Turkesztánban. Első verseskötetei Szovjet-Oroszországban jelentek meg. Hazatérése után az esztergom-tábori polgári iskolában, majd a tiszaföldvár-homoki Beniczky-féle nevelőintézetben volt tanár. 1927-ben szerkesztette a „Forrás" című antológiát. Versein kívül ismertebb a Balassi Bálintról írt tanulmánya, mely ugyancsak 1927-ben jelent meg.

4 BÁTHORI ISTVÁN (SOMLYÓ, 1533. — GRODNÓ, LENGYELORSZÁG, 1586.) 1571-től 1575-ig erdélyi fejedelem, 1576-tól 1586-ig lengyel király. Mint fejedelem, Erdélyben a központi hatalom erősítéséért és a Habsburg terjeszkedés ellen küzdött. Erdély ügyeit lengyel királlyá választása után is jórészt maga irányította. Bár Lengyelországban is a központi hatalmat igyekezett erősíteni, a lengyel 128