Szolnok város utcanevei. Helytörténeti adattár (Szolnok, 1993)

főnemesség hatalmi túlsúlyát nem sikerült leküzdenie. Az oroszok és ukránok ellen viselt háborúi Lengyelország területét jelentősen megnövelték. F. BEDÉ LÁSZLÓ (SZOLNOK, 1891. — ABONY, 1920.) A Tanácsköztársaság előtt vasesztergályos a szolnoki MÁV-műhelyben. Tagja volt a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak. 1918-ban háborúellenes sztrájkban vett részt, melyet a MÁV-műhelyben tartottak. Az 1918. december 12-én alakult szolnoki kommunista pártszervezet őt választotta meg elnökéül. A Tanácsköztársaság idején a szolnoki direktórium tagja, aki a testület tevékenységét ténylegesen irányította, bár annak nem volt elnöke. Több más tisztsége mellett a megyei tanácsnak is tagjává választották, ahol a hadügyi szakosztályt vezette. Fontos szerepe volt a románoktól ostromolt Szolnok közellátásának megszervezésében. 1920-ban a Tanácsköztársaság alatti tevékenységéért mindössze három évi börtönbüntetésre ítélték, de a fehér különítményesek elhurcolták és Abonyban meggyilkolták.

5 BENCZÚR GYULA (NYÍREGYHÁZA, 1844. — DOLÁNY, 1920.) A XIX. század második felének egyik legjelentősebb magyar festője. 1861-től a müncheni akadémián végezte tanulmányait, amelynek később tanára lett. 1883-tól a budapesti mesteriskola vezetője. Korának népszerű és elismert festője volt. Elsősorban történeti témájú festményei és a vezető politikusokról készített portréi a legismertebbek. Legnevezetesebb képei: Hunyadi László búcsúja, Buda bevétele, II. Rákóczi Ferenc elfogatása és Vajk megkeresztelése. BENEDEK ELEK (KISBACON, 1859. — KISBACON, 1929.) Újságíró, író. Bölcsészeti tanulmányait Budapesten végezte, majd a Budapesti Hírlap munkatársa lett. 1887-től 1892-ig, mint országgyűlési képviselő elsősorban oktatási és kulturális kérdésekkel foglalkozott. 1921-től haláláig Erdélyben, szülőfalujában élt. Elbeszélései a székely falvak szeretetteljes ábrázolásai. Önéletírása, az „Édes anyaföldem" című műve egyben a századforduló körüli Magyarország képe. Regényeket, drámákat és főleg ifjúsági műveket írt. Híresek voltak ifjúsági és gyermeklapjai. Fő műve a „Magyar mese és mondavilág" című öt kötetes népmesegyűjteménye. BERCSÉNYI MIKLÓS, (TEMETVÉNY, 1665. — RODOSTÓ, 1725.) A Rákóczi szabadságharc főgenerálisa. Felvidéki főnemesi család sarja. A nagyszombati egyetemen tanult. 1686-ban részt vett Buda visszafoglalásában. 1867ben grófi címet kapott, majd Ung megye főispánja és Felső-Magyarország hadbiztosa lett. Mint II. Rákóczi Ferenc bizalmas barátja, szervezte a szabadságharcot előkészítő nemesi függetlenségi mozgalmat. Ennek leleplezésekor Lengyelországba menekült, majd 1703-ban Rákóczival együtt tért vissza, hogy a szabadságharc élére álljon. 1705-ben főtábomok, 1707-ben fejedelmi helytartó. 1710-ben ő vezetette a magyar küldöttséget, mely I. Péter cárral tárgyalásokat folytatott. A Rákóczi-emigráció tagjaként száműzetésben halt meg. BERZSENYI DÁNIEL (EGYHÁZASHETYE, 1776. — NIKLA, 1836.) A XIX. század elejének nagy magyar költője. Soproni tanulóévei után életét 129