Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

836 VEZSENY rek. Önellátó paraszti gazdaságaikat a szemtermelés, a kiterjedt ártéri legelőkön és réteken folytatott legeltető állattartás jellemezték, egykor híresnek számított halászata és csikászata, s jelentős volt a gyékény- és vesszőfonás is. Viseletét a fehér szűr, cifra szűr, fekete hímzéses gallérú női kisbunda, kendő alatt hordott csipkés főkötő jellemezte. Református lakossága körében a társas összejövetelek: disznóölés, fonó, fosztó, szüreti mulatság, kocsmai vasárnapi bálok voltak a jellegzetesek, valamint a nagypénteki, húsvéti szokások. A római katolikusoknál az aprószenteki korbácsolás, húshagyókeddi kolompolás, betlehemezés emelkedtek ki a szokásaik közül. Hitvilágukban a táltos- és boszorkányhit játszott számottevő szerepet.

35 4. 1354-ben Wesen alakban említik először. Korai megtelepedését régészeti anyag nem bizonyítja.

36 A Besen név azonosítása Vezsennyel, s így a besenyőkkel való kapcsolat feltételezése téves.

37 A Tisza nagy kanyarulatában meghúzódó település védett helyen volt, s a megye azon települései között tartjuk számon, amelynek mindig voltak lakosai, illetve a megfutások után legalább részben visszatért lakossága. A Szolnok ellen felvonuló török is megkíméli, sőt viszonylag népes és gazdag település a tizenötéves háborúig. 1612-ben praediumként, tehát elpusztult helyként jegyzik fel, 1614-ben lakott helynek tudják. Valószínűbb azonban, hogy a lakosok egy része helyben maradt, de nem volt adózóképes.

38 Soós Imre 1659-1661 között az összeírások szerint puszta helynek tudja, ám egy nagykőrösi adat - ami szerint 1661-ben „Veseni Lakodalmas emberek adtak vámpénzt" a város kasszájába, midőn Kőrösről menyaszszonyt vittek - lakott helynek mutatja.

39 A XVII. század végén is népes hely, bár a portaösszeírások a század második felében a lakosság megritkulásáról tanúskodnak. 1696-ban azonban 160 a 15 éven felüli lakosok száma.

40 Ekkor 43 telkes gazdát tartanak számon az elpusztult Tiszajenőről ide menekültekkel együtt. 1704-1706 között befogadja az elpusztult Varsány maradék lakóit, s így megszerzi Jenő és Varsány puszták birtokjogát is.

41 A Rákóczi-szabadságharc idején tehát a népmozgás nemhogy apasztotta volna, de duzzasztotta a lakosságot. Ezért inkább részleges új rátelepedéséről beszélhetünk a szabadságharc után,

42 bár Szepesi János, a község földesura 1714-ben kétségkívül arról panaszkodik, hogy elpusztult Vezseny.

43 Tudjuk azt is, hogy Nagykőrös befogadott innen menekülőket, akik azonban hamar visszatértek, s hogy a varsányiak 1744-ben féltve őrzött egyházi kelyhüket hálából az egykor hajlékot adó vezsenyiek egyházának adományozták.

44 A XVI. század közepétől így alakult a község népessége:

45 Év: 1548 1552 1558 1571 1608(?) 16 család 11 jobbágycsalád 5 zsellércsalád 13 háztartás 19 adózó férfi 7 porta 1696 1715 1727 1736 1746 1770 160 személy 15 éven felül 22 család 26 család 38 család 45 család 70 család Ev: 1786 1828 1837 1851 1869 786 1291 1386 1244 1087 1880 1890 1900 1910 1920 1999 1882* 1661 1663 1548