Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)
598 TISZASULY vésbe is belekeveredő Bessenyei István néhány évvel később meghalt. 1680 körül özvegye sülyi és egyéb birtokrészeit Almásy János hevesi alispán tartotta a kezében, mivel a rebellis Bessenyeivel szemben „az Császár Ő Felségét igazán szolgálta Vincze-Ispánságával". 49 1693-ban a Dorogffy család birtokában volt a falu. 50 1698-ban Almásy János királyi táblai jegyző megvásárolta Bessenyei András sülyi, vécsei, gyendai és kőtelki birtokait, s ettől kezdve a települést az Almásyak, valamint a családjukba beházasodott Hellebronthok és egyéb rokon családok birtokolták. 51 Az 1704/1706. évi rác pusztítások nyomán elnéptelenedett, de lakosságának egy része ezt követően még viszszaköltözött. Heves vármegye 1708. évi adókivetésekor a helyben lakókra 100, míg az elfutottakra 3 1/2 dica adóteher esett. 52 A XVIII. század harmadik évtizedében bekövetkezett végleges elnéptelenedését követően hosszú ideig nem említik. Sokáig nem volt állandó népessége. A II. Józsefféle népszámlálás során lakosságát Kőteleknél vették számba, minthogy e település pusztája volt. A XIX. század 40-es éveire a lakosok körében felvetődött a sülyi puszta önállósításának s községgé alakításának gondolata. 1846-ban esküdtjeik már voltak az ittenieknek, bíráik viszont még nem. 53 1849 elején a sülyiek hivatalosan is kérték a vármegyétől a bíróválasztás, valamint a községi pecsét használatának engedélyezését. 54 1852-ben Palugyay Imre községként szerepelteti, s szerinte a település a „nemrég telepített falu" szervezeti formájával rendelkezett. 55 Végül 1872. március 5-én alakult hivatalosan is községgé, s szakadt el Kőtelektől. 56 Jász-Nagykun-Szolnok vármegye 1876-ban történt megalakításakor a jászsági alsó járáshoz csatolták. 57 A Tisza menti település életére rendkívül jelentős hatással voltak a XIX. század második felének nagy ármentesítési és belvízrendezési munkálatai, melyek csaknem ötven évig folytak a Heves-Szolnok-Jászvidéki Tisza- és Belvízszabályozási Társulat vezetésével. Még 1878-ban a Sajfoki Belvízszabályozási Társulat a sajfoki zsilip mellett építette meg az ország első belvízátemelő szivattyútelepét. 58 A gátépítések a település képét is megváltoztatták, mivel az ártérre kikerült házsorok fokozatosan eltűntek az elkövetkező években. Az árvízveszély mindazonáltal végérvényesen nem szűnt meg. Az emlékezetes 1879., 1888. és 1895. évi nagy árvizeket követően még a XX. században is több alkalommal alakult ki veszélyes helyzet a gátak mentén. 59 Noha aránylag jelentős számú cseléd, illetve agrárproletár rétege volt, sem földmunkás, sem 48-as körei nem alakultak. 60 Ugyanakkor a helyi nagybirtokokon több alkalommal is sor került kisebb-nagyobb megmozdulásokra. Ezek közül az 1906 márciusában lezajlott tiszasülyi cselédsztrájk volt a legjelentősebb, amely Breuer Ignác birtokán tört ki. E mozgalom kiváltó oka az volt, hogy a földbirtokos a szerződésben előzőleg meghatározott mennyiségű tisztabúza helyett ocsúbúzát osztott ki alkalmazottainak. A cselédek ezért javadalmazásuk felemelését követelték, de végül a kivezényelt csendőrök a munka felvételére kényszerítették a sztrájkólókat. 61 Az első világháborúban a község több száz lakosa vett részt, s közülük - a helyi adatok szerint - 66 fő halt hősi halált. 62 A Tanácsköztársaság kikiáltását követően Tiszasülyön is létrejött a községi direktórium. Tagjainak a szociális intézkedések végrehajtása mellett fontos feladata volt a Szolnokot védő vörös csapatok ellátásának biztosítása. 63 1919. július 5-ig a településen a 100 kh-nál nagyobb birtokok közül kilencet államosítottak, együttesen 8846 kh területtel. E birtoktesteken intézőként sok esetben a régi tulajdonosokat alkalmazták. 64 1925-ben a községi elöljárók és tisztségviselők száma 15 fő volt, míg a községi képviselőtestület 10 virilis, 10 választott és 4 póttagból állt. 65 1932-ben számottevő kommunista agitáció folyt a környező településeken, s Tiszasülyön is. 66 A második világháború idején, 1941 októberében honvédelem elleni izgatás bűntette miatt a szolnoki királyi ügyészség Vallyon István és Csillik József ellen folytatott vizsgálatot. 67
