Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

TISZASULY 599 Tiszasüly 1944. november 12-én szabadult fel. A támadó szovjet alakulatok Kőtelek felől érkeztek, és délkeleti irányból hatoltak be a községbe.

68 A harcok során csak néhány épület rongálódott meg súlyosabban.

69 A felszabadulást követő hónapokban létrejöttek a községben az MKP, a Nemzeti Parasztpárt, valamint a Független Kisgazdapárt helyi szervezetei. A kommunista pártszervezet 1945. január 22-én alakult meg, s első titkára Horkai Árpád volt. Ennek létrehozásában Vallyon Istvánnak is nagy szerepe volt, aki a megalakuló nemzeti bizottság elnöke lett.

70 A Tiszasülyi Fuvarosok Szabad Szakszervezete 1945. március 16. előtt alakult meg.

71 Az 1945. évi országos választás során Tiszasülyön a Nemzeti Parasztpárt 64, a PDP 19, az MKP 235, az SZDP 21 és az FKgP 1321 szavazatot kapott.

72 Tiszasülyön 1948. március 31-ig összesen 7502 kh földterületet osztottak ki, 480 igénylő között. Elsőként Vörös Csillag néven alakult termelőszövetkezeti csoportja 1949 augusztus elején. A 25 tag 385 kh területen gazdálkodott. 1949 márciusában alakult meg a Tiszasülyi Állami Gazdaság.

73 A községi tanács 1950. október 26-án alakult meg. Első elnöke Lázár Lajos volt.

74 6. Az 1548. évi dézsmajegyzék szerint 14 tizedfizetője van.

75 1549-ben 6 nemesi és 11 üres portáját említik, s még 6 szegényt is felsorolnak. A nemesek 3 forint 50 dénár taxát fizettek.

76 Az 1550. évi török defter szerint a 4 gazdának összesen 1100 juha volt a faluban.

77 A XVI. század második feléből származó dézsmajegyzékek szerint a helyi jobbágy társadalom vagyoni szempontból ekkorra már erősen tagolódott.

78 1647ben a sülyi nemesek 1 forint nemesi taxát fizettek. 1675-ben közülük Georgius Kun 24, Mathias Kun 12, Stephanus Kun 24, Benedictus Kun 12, Petrus Nagy 50, Valentinus Kovács pedig 50 dénárral szerepelt.

79 A XVIII. század eleji pusztulást követően az Almásyak 1753 körül megkísérelték Süly telkes jobbágyokkal történő benépesítését, de ekkor is inkább csak halászok és pásztorok telepedtek le. A sikertelenséget látva ezután maguk a földbirtokosok is inkább halászokat hívtak ide, hogy a sülyi halászat jövedelmét fenntarthassák maguknak.

80 Mivel a birtokosok a gyér lakosságú, s az árvizek által rendszeresen látogatott pusztát hosszú ideig nem tudták gazdaságosan hasznosítani, 1765-től majorsági földjeik egy részét rendszeresen jászkiséri nemeseknek adták bérbe.

81 A bevándorlások eredményeként a múlt század első felére az uradalmi zsellérek rétege jelentősen felduzzadt, s ugyanakkor a nemes birtokosok száma is növekedett. Fényes Elek 1851-ben megjelent műve szerint Sülyt Almásy József, Almásy Mihály, Almásy Alajos, Almásy István, továbbá az Erős, Csepreghy, Orczy, Rakóczki, Halasy, Hellebronth, Thorma, Országh, Thassy, Végess, Majzik, Bora, Bakó, Cseh és Both családok birtokolták.

82 1852-ben Palugyay Imre a birtokosok között Almásy Ödönnét, Almásy Istvánnét, Almásy Józsefet, Eördögh Andrást, valamint az Erős, Detrich, Hellebronth és Rakovszky családokat említi meg. Ekkor a Sülyön lévő 163 ház közül 92 urasági, 70 zsellér, 1 pedig lelkészház volt.

83 Ebben az időben a pusztán 33 nagvbirtokot és 11 kisbirtokot tartottak nyilván.

84 1848 után a birtokszerzésre is jogot nyerő volt zsellérek és cselédek a hatalmas legelőterületekből, majd a Tisza szabályozását követően a mezőgazdasági művelésre alkalmassá váló árterekből birtokokat vásároltak maguknak. E folyamat eredményeként a századfordulóra jelentősen megnő a kisbirtokosok száma. A felduzzadó lakosság fele ekkorra már tanyákon él. Mindazonáltal a nagybirtokok megmaradó túlsúlyának tudható be, hogv a tanyásodás legfőbb gócpontjai az uradalmi majorok. 1910-től a lakosság foglalkozási megoszlása az alábbiak szerint alakult:

85