Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

586 TISZASAS Az 1910-es népszámlálás adatai szerint 9 kovács, 1 asztalos, 8 szabó, 5 cipész, csizmadia, 1 hentes, mészáros, 3 kőműves, 2 ács dolgozott Tiszasason. Gép- és hajógyártásban 2 fő, fonó- és szövőiparban 1 fő, malomiparban 1 fő, vendéglátóiparban 3 fő, egyéb iparágakban 7 fő tevékenykedett.

87 Nagyobb ipari létesítményt a XX. század közepén is csak egy malom és egy daráló jelentett. Ezek sem tartoztak azonban a gyárjellegű üzemek kategóriájába, amint az egy 1947 májusi kimutatásból kitűnik.

88 Iparvállalati telephely 1960-ban sem működött a községben.

89 A kereskedelem a felszabadulásig alapvetően a magángazdaság keretében folyt. 1879-ben 5 vegyeskereskedő látta el a falut.

90

1925-ben a község hetipiacát szombaton tartva, kereskedelmi kapcsolatai főleg Kecskemét felé irányultak, de gyümölcsöt szórványosan Szolnokon is értékesítettek a termelők.

91 1935-ben már 8 vegyeskereskedés működött és 2 kocsmáros is.

92 A szövetkezeti kereskedelem kezdeteit a Hangya 1907ben történt létrejötte jelentette.

93 1946 közepéig más kereskedelmi szövetkezet nem működött. 1946. június 30-án alakult meg a földműves-szövetkezet,

94 amely 1948/49. fordulójától lényegében kizárólagos gazdája lett a község kereskedelmének. A földműves-szövetkezet és a Hangya szövetkezet egyesülése 1949. január 8-án zajlott le.

95 1950-ben textilboltot és hentesüzletet, valamint italmérést, 1956-ban élelmiszerboltot és TÜZÉP-telepet nyitottak.

96 1960 végén Tiszasason 3 élelmiszer-, 1 vegyesiparcikk és 2 egyéb kiskereskedelmi bolt működött, a vendéglátást pedig 2 italbolt szolgálta.

97 9. A református egyház élete feltehetően a XVI. században indult meg, mint a szomszédos Kürtön is. Az eddig legkorábbról ismert prédikátorai „régi jegyzés szerént: 1680. október 7-1681. május 31ig időközi lelkészek voltak: Tóth Lajos, György Ferenc 1688. Szombati János 6 esztendőig 1694. Halasi Mihály 10 esztendőig 1704. Enyedi Miklós 14 esztendőig 1718. Kecskeméti M. János 27 esztendőig 1745. Medgyaszai Mihály 2 esztendőig 1747. Kecskeméti Mező János 14 esztendőig 1761. Molnár István 2 esztendőig". 1693-ban a prédikátorra is kivetették a vármegyei taxát. Debreceni Ember Pál fennálló egyházáról tudósított, az 1721. évi Pesti Comissio igazoló eljárása előtt azonban nem került szóba a sasi egyház ősi volta.

98 Középkori eredetű temploma elpusztult. A település lakói 1764-ben a következőket vallották vallásgyakorlatukról és a templomról: „Minek előtte a Török Bécs alá ment volna, még akkor is Sas nevő Helységet vallásán lévő kálvinisták lakták és azt is tudgya, hogy ez előtt itt más Teleken lett volna Kálvinista Templom, melyben cántálni is járt, de az elromolván, Tömösvár vétele során csinálták ezt a mostanit."

99 A tanúvallomások szerint 1716-ban történt visszatelepedésük után templomukat más helyen építették fel. A templom karókra állított és sövénnyel befont, tapasztott falú, náddal fedett építmény volt.

100

1765-ben vályogfalú, nádtetős templomuk megépítéséről szólnak a források. A mai kőtemplom 1795-ben épült, kőtornya 1797-re, egyházi feljegyzések szerint 1798-ra készült el. A templom épületére 1873-ban toronygombot helyeztek, majd 1923-ban újat készítettek helyette. Mindkét alkalommal a település történetére és egyházi életére vonatkozó iratokat, feljegyzéseket helyeztek el benne, melyek az 1984. évi felújítás során előkerültek. A dokumentumok a bírói hivatalt viseltek névsorát 1800-tól 1922-ig, a község nótáriusainak, jegyzőinek neveit 1719-től 1922-ig, valamint a község történetének legfontosabb eseményeit tartalmazták.

1(n 1837-ben Ti-