Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

NAGYRÉV 61 Év 1941 1949 1960 1702 1807 1767 A lakosság a török hódoltság korában elpusztult Sáp falu lakóit is befogadva egészült ki és újult meg. 1571-ben Sáp még 12 házzal rendelkező falu volt. 1575-ben a török adóösszeírások szerint Sáp falura 75 akcse értékű, Nagy-Révre pedig 250 akcse értékű haltizedet vetettek ki.

46 A terület Belső- és Külsősáp pusztákkal egészült ki, s ez ma is Nagyrév része.

47 A külterületi lakosság létszáma 1910-ben: 518 fő, 1949-ben 526 fő, 1960-ban 471 fő.

48 5. Chobot Ferenc és Tóth Dezső szerint 1318-ban szerepel a falu neve először egy perben. Valószínűleg elírásból származik a tévedés. Csánki Dezső és ennek nyomán Major Bálint ezt az adatot idézve 1380-at említ.

49 Előbb fordul elő oklevélben a török időkben elpusztult és ma Nagyrévhez tartozó puszta, az egykori Sáp falu (terra Sápi) a garamszentbenedeki apátság 1075-ben adományul kapott birtokaként. Nagyrév fontos révátkelőhely, nem került az Apátság birtokába.

50 Több apró birtokos osztozott területén, kitűnik ez abból is, hogy jónéhány család viseli a XIV-XVI. században a Nagyrévi előnevet.

51 Legnagyobb birtokosok a Vezsenyiek voltak, akik e térségben több más falut is magukénak mondhattak.

52 Tőlük Kinizsi Pál birtokába került Tóth Dezső szerint, majd Magyar Benignára szállott.

53

1488-ban említik Tiszakécskénél a révet, de magát a helynevet nem. A Kökényszeg (Kekenszeg) nevű határrész rév közelében való említése azonban arra utal, hogy a nagyrévi átkelőhelyről és nem az inokairól van szó.

54

1498-ban Bessenyei Benedek 25 évi hű szolgálata jutalmául Kelecsényi Demeter özvegyétől, Giráti Margittól nagyrévi részbirtokokat kap.

55 Tudjuk azt is, hogy a Jenői család a XVI. században pereskedik nagyrévi részbirtokaiért, s ez a család 1410-ben Sárszög, Istvánháza és Gyügér, közeli községek bizonyos részeit tartja kézben. Nem lehetetlen, hogy Nagyréven is van birtokuk ekkor már. A Jenői család 1484-ben különben Sárszögben és Jenőn egyaránt birtokos, de nagyrévi illetőségéről ekkor nem tudunk.

56 Szapolyai György, a vajda testvére a XVI. század elején Magyar Benigna birtokait, közöttük Nagyrévet is meg akarja magának szerezni, de ez a törekvés sikertelen marad, mert a Benigna asszonnyal rokon Troskovith de Clyz András 1521-ben megszerzi a nagyrévi birtokrészt.

57 Birtokos még a XVI. században a Wass család is Nagyréven, s 1558-ban - mivel e családnak magvaszakadt - Istvánházát, Cibakházát és Nagyrévet Zay Ferenc egri várkapitánynak adományozza Miksa császár.

58 A Wass család különben 1525-ben a Jenői és a Bessenyei családdal is perben állott Nagyrév birtokáért, s a per egyezséggel végződött.

59 A Wass családon kívül még a XVI. században birtokosok a faluban a Gercsék, a Halmiak is. Az 1560. évi összeírásban Nagyrév Gercse Bálint hét portájával szerepel.

w) 1559-ben Böldi Tamás, a község bírája panaszt tesz Bornemissza Benedek gyulai várkapitánynál, mert 15 forint 40 dénárt zsaroltak a végváriak a falun. Duna-Tisza közi portyázásaik során a gyulai végvári katonák többször is kirabolják ezt a vidéket, miközben az egri adószedők nem mindig jutnak el eddig.

61 A XVII. században a nagyrévi Szepsi család a falu legnagyobb birtokosa. 1638ban Wesselényi Ferenc és Botik János kérik meg a nádortól Nagyrévet, azon a címen, hogy földesura, Nagyrévi László, fiúmagzat nélkül halt meg. A nádori adománvlevelet meg is kapták, de mikor az adomány birtokába akartak lépni, Nagyrévi Piroska, továbbá Harangi János és István, ellene mondtak. 1662-ben Szepsi Piroska úgy végrendelkezik, hogy „Szajoli és nagyrévi kicziny jószágomat, amely vagyon Pest vármegyében, hagyom Szoboszlón lakozó Harangi Jánosnak és Harangi Mátyásnak mint attyámfiainak".

62 E birtokos családot 1665-ben és 1668-ban jobbágyai Szoboszlón levélben keresik meg, mert határukban Pataki Ferenc és testvére kifosztott és megölt