Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)
TÖRÖKSZENTMIKLÓS 759 Ev termelőszövetkezet terület (kh) tagok száma 2275 425 1021 110 809 99 1101 193 Rákóczi Táncsics Új Barázda Újreménység 7. A telepített jobbágyok az úrbérrendezésig kedvező helyzetben voltak. E korai időre vonatkozóan csak az állatállományra, annak összetételére vannak adataink. A földművelés, a vetésszerkezet, a termelt növények nem szerepelnek az összeírásokban. Az urbárium megszületése után a földesúri kezelésben lévő majorsági föld és a jobbágyok telkei elkülönültek egymástól. Törökszentmiklósra jellemző, hogy a robotmunkára alapozott majorságok korszerűbb gazdálkodása a jobbágyi-paraszti gazdálkodást közvetlenül is befolyásolta. Maga a földesúr a tized és a dézsma, illetve az adók és ajándékok biztosítása érdekében arra törekedett, hogy jobbágyai a legújabb növényeket is megtermeljék, s a szarvasmarha-tartástól a méhészetig minden állat tenyésztésével foglalkozzanak. 1774-ben a törökszentmiklósi jobbágyok panaszbeadványából megtudjuk, hogy a legnagyobb gazda is mintegy két köböl gabonát tud elvetni, de ugyanakkor a kaszálónak szűkében van a földesúri elkülönítés miatt. A jobbágyok beadványából az is kiderül, hogy kukoricát nemcsak a majorsági, hanem a maguk telkén is vetnek, s ezt a földesúr dézsmálja. Ezen kívül szőlő, dinnye, répa és gyümölcs termesztéséről, s ennek dézsmáiról beszélnek. A földesúr a szarvasmarha és a ló mellett jelentős hasznot vett a juhtartásból és a méhészkedésből. Mindez azt mutatja, hogy a jobbágyok gazdaságai összetettek voltak, s bennük helyet kaptak az ezidő tájt másutt még alig meghonosodó növények is. Valószínűnek látszik, hogy a jobbágyok legalább saját szükségletre dohányt is ültettek, mert Kengyelen az uraság helyi dohányosoknak adta árendába földjeit. Mindezek mellett a halból vett jövedelem, a sózott hal készítése is a jobbágyokat illette megfelelő földesúri hányad kivétele után. 140 1784-ben Törökszentmiklós elöljárósága összeállítva a dikális adó kimutatását, a jobbágyok kezén 445 hold szántót, 850 kapás szőlőt talált. Az állatállomány 648 jármos ökörből, 490 fejőstehénből, 1044 hámos lóból, 463 meddő marhából, 59 méneses lóból, 440 tinóból, 131 csikóból, 446 kétesztendős borjúból, 409 sertésből és 6338 már eladóra való juhból állott. 1786-1789 között a település határterülete művelési ágak szerint a következőképpen oszlott meg: szántó 15543 kh, rét 27337 kh, kert 44 kh, legelő 8232 kh, szőlő 255 kh. 141 1837-ben Fényes Elek a következőket írja gazdálkodásáról: „... nagy kiterjedésű határa termékeny fekete földből áll, legelője, rétje bőven lévén a marha, juh, ló, sertés tenyésztés igen nagy fontosságú; szőlőskertéi közönséges bort teremnek". A városhoz tartozó Szenttamás pusztán gazdag határt említ, a földesúri göbölyhizlalásról emlékezik meg. Tenyőnek pedig urasági ménesét emeli ki. 142 1851-ben ugyancsak Fényes Elek írja: „... szántóföldje általában gazdag acélos fekete föld, mely híres tiszta búzát, kétszerest, árpát, zabot, repcét, kölest, tengerit, erős dohányt terem. De burgonya, rozs nem vettetik. Levegője szárazon szikes, a tiszai réten posványos. Maga Törökszentmiklós is gyönyörű ökröket nevel, de a marha hizlalás és bika tenyésztés főképpen a pusztákon divatozik." 143 Palugyay Imre hasonlóan jellemzi szántóföldi növényeit, kiemelve a gazdák által termesztett jelentős mennyiségű dohányt. 144 A termelés szerkezete a művelési ágakat tekintve 1852-től így alakult: 145
