Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

TISZAVARKONY 697 1910-ben a lakosság 75%-a dolgozott a mezőgazdaságban, 1960-ban 62%-a. A nők keresővé válása miatt a lakosság arányához viszonyítva növekedett a keresők száma. Szolnok üzemeiben bejáróként talált munkát a népesség egyharmada. Ez a tendencia 1949 és 1960 között még csak mutatkozik, az 1960-as években azonban annyira fokozódik, hogy szinte nincs is olyan család, amelyből egy-két családtag ne járna be ipari vagy egyéb munkára Szolnokra. A birtokmegoszlás 1910 és 1935 között lényegesen nem változott, a Nagyatádiféle földreform során mindössze 4 kh nagyságban osztottak ki 48 házhelyet.

103 A határnak csaknem felét teszi ki a 100 kh feletti birtokok területe. 1935-ben az életképesebbnek tűnő 5-50 kh kategóriában a birtoknagyság átlaga 12,5 kh és az 50-100 kh közötti birtokok átlaga is az alsó határnál mozog, 57 kh.

104 1910 1935 1949 birtok nagysága birtokosok száma birtok nagysága birtokok száma területe birtok nagysága birtokosok száma 0-10 kh 145 0-1 kh 108 59 kh 0-1 kh 36 1-5 kh 223 575 kh 1-5 kh 209 5-50 kh 180 2245 kh 5-10 kh 203 10-100 kh 44 50-100 kh 8 459 kh 10-25 kh 25-től kh 78 18 100 kh felett 4 100-500 kh 500-1000 kh 9 2 1679 kh 1482 kh Összesen: 193 530 6499 kh 544 1948. március 31-ig a felszabadulás utáni földosztások során 165 juttatott között 1505 kh földet osztottak szét.

105 A termelőszövetkezeti mozgalom előzményeként 1948-ban Tiszavárkonyban egy táblás művelést folytató csoport gazdálkodott 50 kh földterületen, 24 taggal. 1949 szeptemberében alakult meg a Petőfi Termelőszövetkezeti csoport, amely a Megyei Földhivatal 1949/50-es jelentése szerint 310 kh földterületen 44 fős taglétszámmal gazdálkodott. Ezt követően az alábbiak szerint alakult a termelőszövetkezetek földterülete és taglétszáma:

106 Ev termelőszövetkezet terület (kh) tagok száma 977 nincs adat 127 nincs adat 752 82 130 18 712 92 496 33 3336 399 1952 Petőfi Új Élet 1953 Petőfi Új Élet 1955 Petőfi Új Élet 1961 Petőfi 7. 1715-ben még nem írták össze Várkonyt, de 1720-ban másfél köblös szántóról tesznek említést az összeírok. Az 1769-es úrbéri szerződésből kiderül, hogy őszit kétszer, tavaszit egyszer szántanak, amit az uraság magvával vetnek be, s a termést helyben csűrbe hordják. Ez a gazdasági építmény, a csűr a későbbi alföldi gazdálkodásban ismeretlen volt, hiszen szabad ég alatt, asztagokban tárolták a kalászosokat. Valószí-