Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)
698 TISZAVÁRKQNY nűleg a felvidéki eredetű lakosság hozta magával az ilyen típusú építmények használatát. Ugyanez a szerződés megemlékezik jelentős kaszálókról is, melyek lehetővé tették a nagyobb arányú állattartást. Szőlőt is ekkor telepítenek, amelyben köztes gyümölcsfát ültethettek, mert pálinkafőző vasfazékról külön megemlékezik a szerződés. A nyomásos gazdálkodás rendszerére utal a megállapodás szövege: „Három darabban vagyon minden egész helyes gazdának szántóföldgye az egész határunkban, amely darabokba 60 mérőt vetünk". 107 1786-1789 között a község határának megoszlása mezőgazdasági művelési ágak szerint a következő volt: szántó 2156 kh, rét 985 kh, kert 14 kh, legelő 1896 kh és szőlő 251 kh. 108 1824-ben a község 8389 magyar holdnyi határának 13%-át, vagyis 1097 holdat víz borította. A XIX. század első harmadában Fényes Elek így jellemzi mezőgazdaságát: „Földei fekete agyagosak, s' sikeres búzát, árpát, kukoriczát, zabot teremnek; juha sok; szőlőskertjei messze kiterjednek". 109 1852-től a következőképpen változott a művelési ágak megoszlása a községben: 110 Év 1852 1879 1895 1935 1952 1957 1962 kh kh kh kh kh kh kh Szántó 2616 4288 4436 4983 4078 4771 4618 Rét, kert 881 309 614 599 366 502 294 Szőlő 276 211 155 140 61 66 67 Legelő 1626 989 747 534 471 409 407 Erdő 25 22 3 38 210 Nádas 1 8 1 2 Terméketlen 515 240 276 221 391 490 665 Összesen 5914 6037 6254 6499 5378 6277 6263 A szántó területe a vízszabályozások miatt 1852 és 1879 között csaknem megkétszereződött, s ezután is növekedett az eke alá fogott terület. 1952-ben mutatkozott csak csökkenés, de ekkor a község területéből csatoltak el. Az állatállományban a XIX. században, mint láttuk, a juhtartás igen jelentős volt. 1852 és 1895 között a juhok száma megduplázódott, de a szarvasmarha-állomány is háromszorosa lett a korábbinak. Ez utóbbi minden bizonnyal belterjesebb állattartás kialakulását jelzi, ugyanis a legelő közben több mint felére csökkent a szántók növekedése miatt. 1895-től a sertéstenyésztés egyenletes gyarapodása és a juhállomány teljes visszaszorulása jellemzi a község állattartását. így alakult az állatállomány egy évszázad alatt: 111 Év 1852 1895 1911 1935 1942 1952 1957 1962 db db db db db db db db Szarvasmarha 242 959 690 650 506 535 397 1051 Ló 237 262 278 382 290 160 149 84 Juh 1110 2733 761 79 372 278 238 453 Sertés 754 898 2065 1342 1663 1803 2457 8. Tiszavárkonnyal kapcsolatban a legelső említések is szólnak a tiszai révről. Az Árpád-kor végén a települést a révjével együtt adományozták Kokas mesternek. 112 1381-ben is működött a rév. 113 1397-ben Zsigmond sókamarai hivatalt állított fel, melyet a szegedivel együtt említenek. A török defterek szerint halászfalu volt. 114 1850-51ben fűrészmalma volt és jelentős halászata. 115 A múlt század közepén az „úrbéresektől" a Szalay család bérelte a révjogot a kocsmajoggal együtt. 116 Iparosainak száma: 117
