Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)
672 TISZAUG 1919. évi árvíz miatt építkezése nem archaikus. Épületei között gyakoriak a tornácos házak. Tagolatlan társadalmában a cselédek elkülönültek. Önellátó gazdaságai számára lényeges kiegészítést adott a részes aratás, a gyűjtögetés, az ártéri halászat, szövés-fonás, vessző- és gyékényfonás. A módosabb nőknél bársony, gyöngyös főkötő, hímzett ködmön és kisbunda, a napszámosoknál kék ing és gatya, fekete szűr viselete volt általános. A szokások közül a farsangi kolompolás, disznótori alakoskodás, a hamvazószerdái leánycsúfoló szokás, az ún. tuskóhúzás, valamint a lakodalmak, kocsmai és citerás bálok, aratóbálok, szüreti mulatságok voltak kiemelkedőek. A táltos- és boszorkányhit általánosan elterjedt volt, közismertek a summásdalok, balladák, históriák. Dékány Ambrus, Fehér József, Gyói Lajos ismert halottlátók, gyógyítók voltak. 24 4. A község népességéről a XVI-XVII. századból viszonylag kevés adatunk van. 1571-ben 12 család lakta a falut. 25 A XVII. század végére nagyarányú elnéptelenedés következett be, de pusztaként csak igen rövid ideig szerepelt. Újranépesedése 1715/16-ban indult meg. Ezt követően a lakosság létszáma a XIX. század első harmadáig folyamatosan emelkedett. A népesség egyenletes növekedését 1837 után viszszavetette, hogy a katolikus földesúr üldözte a többségében református zselléreket, akik 1845-46-ban nagy számban vándoroltak ki a poroszországi Riedburgba. A jobbágyfelszabadítás után is volt nagyobb elvándorlás. így 1869-ben az 1851. évinél kevesebben laktak a községben. A település népessége a következőképpen változott: 26 ;v: 1552 1561 1563 1571 1643 8 porta 10 háztartás 16 háztartás 12 családfő 2 család 1675 1686 1720 1 porta 1 porta 6 jobbágy 1 zsellér Ev: 1786 1822 1828 1837 1851 397 835 840 992 903 1869 1880 1890 1900 1910 714 746 919 946 1012 1920 1930 1941 1949 1960 1005 1269 1340 1454 1448 A külterületi lakosság száma 1910-ben 281, 1949-ben 378, 1960-ban 338 volt. 27 5. A garamszentbenedeki apátság alapítólevelében (1075) Ság határjárásában szerepel a Huger (Ug-ér) megnevezés, ami egyes vélemények szerint azt jelzi, hogy nem volt önálló település. 28 Laszlovszky József régészeti terepbejárásai szerint azonban ekkor már fennálló falu. A terület 1075-ben került királyi kézről egyházi birtokba a környező településekkel együtt. A XIII. század végén a Rátót nemzetséghez tartozó Nagy Leustachnak és utódainak birtoka volt. 29 1329 előtt az örökös nélkül meghalt Simon és Adorján birtokához tartozott. 1329-ben Károly Róbert Kátai Péter fiának, Szunyogh (Zunugh) András királyi apródnak adományozta. A beiktatásnak azonban ellentmondott Ellesi Márk, azzal az indokkal, hogy Adorján özvegyének István nevű fiához jutott a birtok, amelyet neki és Szermonostori Istvánnak eladtak. Kátai András
