Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

TISZAUG 673 1330-ban az országbíró döntése alapján megváltotta 25 márkáért Ellesi Márk követelését, és így jutott Ug birtokába.

30 1338-ban Sümeghy Endre, 1391-ben pedig Szunyogh Miklós és Szováti Endre özvegyének ugi jobbágyaira panaszkodtak birtokháborítás miatt a ságiak. 1341-ben Szunyogh András ugi halastavából jogtalanul fogtak halat a sági jobbágyok.

31 A martonosi Vezsenyiek kezébe 1450 körül került Ug, tőlük 1472-ben Kinizsi Pál ragadta magához, Kinizsi özvegyének második férje, Horváth Márk és utódai, valamint a Vezsenyiek birtoka maradt a XVI. század közepéig, amikor csömöri Zay Ferenc szolnoki várparancsnok nyert rá adományt (1552-ben).

32 Ugyanebben az évben a falu már magyar és török részre is adózott.

33 1560-ban Ugrói 15 köböl búza volt a dézsma.

34 1614-ben, 1635-ben nem szerepelt Ug a püspöki tizedszedő jegyzékében. Az 1643. évi tizedlajstromban azt jegyezték fel róla: tizedárendáját úgy ahogy fizeti.

35 Megyei hovatartozása bizonytalan volt a XVII. század közepén, mert 1658-ban a szomszédos megyék egyike sem tudta, hogy Ug falu melyikhez tartozott, ennek megállapítására Heves megye vizsgálatot rendelt el.

36 1668-ban Ug lakott falu volt a Gesztelyen lakó Négyessy Miklós földesurasága alatt. Lakott faluként adták zálogba 1683-ban a diósgyőri Kováts Istvánnak. 1675-ben a magyar portaösszeíró azt jegyezte fel, hogy „Tisza Ugh" jó falu volt eddig,

37 de kapuadót nem vetettek ki rá. 1686-ban egy adóporta után adózott, de 1697-ben Négyessy György özvegye már pusztaként zálogosította el Kováts István fiainak.

38 Hűtlenség vádjával az uralkodó a XVII-XVIII. század fordulóján elkobozta, és 1700-ban Mihályi Deák Pálnak, 1702-ben pedig gróf Károlyi Sándor szatmári főispánnak, illetve gróf Schlick Lipótnak adományozta fizetség gyanánt, aki a csongrádi kincstári uradalom tartozékává tette. Az Ugrói korábban elmenekült néhány lakó a Tisza átellenes partján, a csongrádi Újfaluban tartózkodott, 1715-ben ott írták őket össze adó alá. 17151716 fordulóján 7 csongrádújfalusi lakos visszatért és megkezdte Tiszaug újranépesítését. 1720-tól kezdve a falut ismét Heves-Szolnok megyéhez számították.

39 Az újranépesített falut 1722-ben Mihályi Deák Pál özvegyének második férje, Steöszel Kristóf megváltotta a Károlyiaktól, így Tiszaug másfél évszázadra a Steöszel családé mint főbirtokosé, kis részben a Balassa báróké, az 1820-as évektől a Steöszel családba beházasodott Luby, illetve gróf Tige családé lett. A XVIII. század utolsó harmadában a Steöszel család lakóhelye és birtokainak központja lett Tiszaug. Földesúri lakóház- „rezidencionális ház" - meg majorépület céljaira 1780-1785 között a közlegelőből és a falu belső telkéből vont el a földesúr.

40 Az uradalom a kaszálók, szőlők és közlegelő használatában gyakran akadályozta az ugi jobbágyokat, sőt Luby Imre 1820-ban a hazátlan zselléreket kiutasította Ugrói, s hasonló szándékai voltak a házas zsellérekkel is.

41 A vármegye ekkor ezt nem engedélyezte, de 1845^16-ban nagyszámú református zsellér vándorolt ki Ugrói a poroszországi Riedburgba, a katolikus földesúr ellenséges magatartása miatt.

42 A községi elöljáróság tagjait a jobbágyfelszabadítás után is csak az 1860-as évek elejétől választották szabadon. Nagyközséggé az 1872. szeptember 14-én jóváhagyott szabályrendelet értelmében alakult.

43 A község irányítását a képviselőtestület és a választott vezetők vették át.

44 Az 1876. évi területrendezés során Tiszaug Jász-NagykunSzolnok megye tiszai alsó járásába került.

45 1879-ben az elöljáróságot egy bíró, egy másodbíró, egy pénztárnok (egyszersmind közgyám is), egy jegyző, egy írnok és négy tanácsnok alkotta.

46 A XIX. század utolsó harmadában kialakult politikai viszonyok évtizedeken át lényegesen alig változtak. A Tanácsköztársaság idején ugyan a helyi viszonylatban is kísérletet tettek a helyzet változtatására, de a korai román megszállás miatt ennek kevés eredménye mutatkozhatott. A Vörös Hadsereg július 20-án megindított tiszai of-