Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

Tiszakürt 1. Szolnok megye déli részén, a Tisza bal partján fekszik. Talaja öntésT réti- és homoktalaj.

1 1960-ban lakóinak száma 2790, ebből külterületen él 1106 fő, népsűrűsége 98,2, a község területe 4938 kh.

2 2. 1075: Kurth,

3

1560, 1561: Kürt, 1561: Kewrth, 1562: Kyrth, 1563: Kürt,

4 1571: Kürt,

5 1578: Keorth, 1614: Kewrt, 1629: Kűrth, 1643: Kűrth, 1654: Tisza Kürt, 1660: Tisza Kürth, 1666: Tisza Kürth, Kürt, Tiszakürt, 1676: Tiszakürt,

6 1715: Kürt (Tisza-),

7 1780: Kürt,

8 1799: Kürt (Tisza Kürt),

9 1828: Kürth (Tisza),

10 1851: Kürth,

11 1854: Tisza-Kürt,

12

1879: Tisza-Kürth,

13

1889: Tisza-kürt,

14

1901: Tiszakürt.

15 A név összetétel. A Tisza- előtag a folyómenti fekvésre vonatkozik. A -kürt utótag a Kürt törzsbeliek településére utal.

16 3. Régészeti lelőhelyei közül bronzkoriak a Kókospart és a Homoki szőlők, ugyancsak bronzkori tárgyakat találtak a tiszainokai határmezsgyén és a szélmalom közelében.

17 A település neve is korai betelepülésre utal. Ezt a feltételezést erősítette meg az 1980-ban Tiszakürtön feltárt honfoglalás kori lelet.

18 Tiszaug és Tiszakürt határában feküdt Ság falu, amelynek helyét terepbejárások során az 1970-es évek végén azonosították a régészek. A mai Tiszaugtól északkeletre, a Tisza gátja mellett húzódó földháton terült el. Egy agyagkitermelő gödör falában talált téglafal alapozás jelezte a templom, csontmaradványok a templom körüli temető helyét. A leletanyag főként Árpád-kori fazék- és bográcstöredékekből, valamint XIV-XVI. századi kerámiatöredékekből állt.

iy Ármentes szinten épült halmaztelepülés, egykor kertes volt. Építkezését tornác nélküli vályogházak, határában szőlőbeli kunyhók jellemzik. Társadalma a gazdaréteg mellett nagyszámú vándormunkásból (summás, arató) és uradalmi cselédségből állt. Önellátó paraszti gazdálkodását kiegészítette a gyűjtögetés, halászat, vessző- és gyékényfonás. A homoki részeken a XX. századtól kezdve a szőlő- és gyümölcskultúra egyre nagyobb teret nyert. Az árvízmentesítések után is jellemző maradt legelőin az uradalmi pásztorkodás. A női viselet jellegzetessége, hogy a módosabb nők fekete bársony, gyöngyös főkötőt, fekete hímzésű kisbundát hordtak. A pásztorok magas tollas kalapot, cifraszűrt, a cselédek, a munkások kék gatyát, inget és fekete szűrt viseltek. Szokásaik közül kiemelkedtek a disznótori alakoskodások, szüreti bálok,