Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

Tiszainoka 1. A Tisza bal partján, másfél-két kilométerre a tiszai révlejárótól fekvő település. A szolnok-kunszentmárton-szentesi műút elkerüli, s onnan csak bekötőút vezet a községbe. Talaja agyagos, szürke és sárga agyaggal borított felszínű és szikes foltokkal tarkított. A talajfajtát tekintve a Tisza mente közvetlenül réti öntéstalaj, a határ keleti része egészében alföldi mészlepedékes csernozjom, északkeleti részén kis homokfolttal.

1 Népessége 1960-ban 862. Ebből 1960-ban 118 fő külterületen él, népsűrűsége 47,9, határterületének nagysága 3125 kh. Lakóépületeinek száma 274, lakásainak száma 281.

2 2. 1450: Inatha-\ 1506: Inoka

4

, 1528: Inoka

5

, 1563: Inoka

6

, 1568: Inoka, 1575: Inoka

7

, 1635: Inoka«, 1647: Inoka

9

, 1660: Inoka

10

, 1675: Inoka", 1686: Inoka

12

, 1715: Tisza-Inoka'\ 1720: Tisza-Inoka

14

, 1731: Inoka

15

, 1737: Inoka

16

, 1787: Inoka

17

, 1799: Inóka

1

«, 1828: Inoka

1

", 1837: Inoka

20

, 1879: Inoka

21

, 1896: Tisza-Inoka

22

, 1910: Tiszainoka

23

. A köznyelvi használatban napjainkban Inoka. Az Inoka név azonos a dunántúli Várpalota melletti Inota község nevével. Puszta személynévből keletkezett földrajzi név magyar névadással. Előzménye a szláv Janota személynév (vö. a cseh és lengyel Janota-Jan-Johannes = a magyarban János).

24 3. A község területéről és határából csak terepbejárási szórványleletek kerültek nyilvántartásba, szisztematikus ásatás nem folyt. Neolitkori cseréptöredékeket találtak Tiszainoka-Kövesút, Tiszainoka-Szőlőút, Tiszainoka-Szigetpart és Szigetpart Vilhelm J. tanyája mellett. Bronzkori edénytöredékek kerültek elő a Szigetpartról, vaskori táltöredék a Kövesút, szarmata cserépanyag a Kompút nevű helyekről. A község régi temetőjében a Csonka torony romjai találhatók, amit a térképen szláv templomnak neveznek a helyiek. A szájhagyomány szerint itt huszita templom romjai álltak. 1987 nyarán Kovács Gyöngyi régész vezetésével feltárták a templom maradványait, melynek megépítése a reformáció terjedésével hozható kapcsolatba, s keletkezése a XVI. század közepére tehető. Helyén korábban - a szentélytérben talált sírok tanúsága szerint - temető lehetett. Később a templomot bővítették, az eredeti és a bővített részek jól elkülönülnek. Amikor a falu egy másik részen új templomot kapott, ez a régi még sokáig szenthelykent funkcionált. A templom mellett mintegy 80 sírt is föltártak a régészek, melyek közül különösen a gyermeksírok voltak leletekben gazdagok, viseletben és kortörténeti szempontból érdekesek (bronz spirálok, párták, gyöngyös ruhadíszek, bronztűk, kabátka- és köténymaradványok).

25