Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

TISZAIGAR 439 Az állattartás szerkezetének változása:

99 Év 1852 1895 1911 1935 1952 1957 1962 db db db db db db db Szarvasmarha 1336 598 727 594 650 679 690 Ló 200 276 203 267 192 160 68 Juh 695 3074 724 868 484 841 1064 Sertés 1553 1327 1207 902 1328 1865 1945 márciusa és augusztusa között 210 szarvasmarha (ebből 22 ökör, 152 tehén), 143 ló, 185 sertés, 30 juh, 22 kecske, 2 szamár, 103 lúd, 154 kacsa, 412 tyúk, 49 pulyka és 35 méhcsalád jelentette az állatállományt.

100 A határ használhatóságát a termelőszövetkezet is felismerte, s az addig juhászat céljaira fenntartott határrészt végül is a juhtenyésztés céljaira hasznosította. Pedig az 1950-es években megkísérelték a határ képének átformálását, új növények bevezetését. 1951-ben a következő növényeket termesztették, s ennek terméseredményei kh/q-ban így alakultak:

101 búza: 221 kh/11 q, rozs: 21 kh/4 q, árpa: 45 kh/10,5 q, tengeri: 90 kh/11 q, cukorrépa: 21 kh/58 q, zab: 40 kh/7,4 q, napraforgó: 21 kh/3,40 q, cukorborsó: 10 kh/17,4 q, ricinus: 11 kh/3,8 q, rostkender: 5 kh/35,4 q, olajlen: 2 kh/1,56 q, dinnye: 15 kh/?, zöldség: 9,5 kh/?, gyapot: 15 kh/?. A Petőfi Termelőszövetkezet 4 brigádjából 3 foglalkozott növénytermesztéssel 9 munkacsoportban, s 1 az állattartással 2 munkacsoportban. 8. 1754/1755-ben egy összeírás három iparosát említi: Michael Nagy, Stephanus Dengi és Andreas Nagy.

102 1797/1798-ban ugyancsak három iparűző van a faluban, az első kettő neve megegyezik a fentebb említettekével, míg az utóbbi helyébe egy Joseph Nagy kerül.

103 1799-ben Vályi András szárazmalmáról ír.

104 1884-ben 13 iparos dolgozik a községben.

105 Az 1910-es népszámlálás adatai szerint 8 kovács, 3 szabó, 4 cipész és csizmadia, 5 kőműves, 3 ács dolgozott Tiszaigaron. A gép- és hajógyártásban 3 főt, asztalosiparban 4 főt, fonó- és szövőiparban 1 főt, malomiparban 2 főt, vendéglátóiparban 4 főt foglalkoztattak. Egyéb iparágakban 6 fő tevékenykedett.

106 1925-ben 3 cipész, 1 szabó, 3 kőműves, 1 kerékgyártó, 2 kovács tevékenykedik a településen.

107 1936-ban ifj. Tóth Benjamin, Potornai József, Lendvay Vilmos, ifj. Tóth Lajos, Korda András, Pónus Dániel, Joó Béla és Mács Kálmán szerepel az iparosok nyilvántartásában.

108 1949-ben háziiparaként a kenderfonást, és szövést, fűzfából történő kosárkötést gyakorolták.

109 1950-ben 2 kovács és 1 borbély,

110 1960-ban pedig 2 cipész és 3 szabó dolgozott Tiszaigaron.

111 1960-ban a községnek állami ipartelepe nincs, szövetkezeti ipartelepei között a Tiszafüredi Cipész KTSZ javító részlegét jelentik.

112 Az iparban és építőiparban foglalkoztatott kereső lakosok száma 1910-ben 56, 1920-ban 65, 1930-ban 84 és 1941-ben 53 fő volt.

113 1799-ben Vályi András azt írja, hogy a község lakóinak „eladásra módgya Egerben" van „s Debreczenben is".

114 1884-ben 3 kereskedő, és 3 korcsma volt a faluban.

115 1910-ben 16, 1920-ban 14, 1930-ban 5 és 1941-ben összesen 21 személy dolgozott a kereskedelemben és a hitelügyben.

116 1902-ben a községben egy szállodát jelentettek 2 szobával.

117 1911-ben az alispáni jelentésben 13 kereskedőt tüntetnek fel.

118 1925-ben 14 kereskedőjét veszik nyilvántartásba: 1 fűszer- és vegyeskereskedő, 5 szatócsüzlet, 1 bornagykereskedés, 1 sertéskereskedő, 2 termény- és 1 tojás-baromfi-gyümölcskereskedő, 3 kocsma. Ugyanekkor egy szállodáját említik, amiben 1 vendégszoba van.

119 1936-ban van egy „Hangya" szövetkezete a községnek - mely 1917-ben alakult - s ezen kívül Mottaicsek Ferenc, Ekstein Sándor, Brüll Vilmosné, Fleischman Lajosné, özv. Schwacz Áronné, özv. Varga Béláné és Kovács János gondoskodnak üzleti kész-