Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

440 TISZAIGAR léteikkel a lakosság ellátásáról.

120 1960-ban a tiszaigari kereskedelmi hálózatban 8 fő dolgozott. 9. Az 1332/37-es pápai tizedjegyzékben nem fordul elő.

121 A XV. században az igari hívek az egri éneklő kanonoknak fizették a tizedet. Az 1571-es szolnoki török defter említi templomát.

122 1621-ben Igarnak református lelkésze van. 1733-ban készült vármegyei összeírás szerint a reformátusok kőtemplomának a teteje hiányzik.

123 1743/44-ben a Borsod megyei Harsány községből való reformátusok népesítették be ígar pusztát, s a telepítő református földbirtokos, Széky György és sógorai az egyházi élet feltámasztásához is azonnal hozzáfogtak. Renoválták az elhagyott régi templomot, „s rá szénás gazból tetőt húzattak". 1745-ben behoztak egy prédikátort is. Barkóczy Ferenc, az új egri püspök-főispán azonban Örsi uradalmának tőszomszédságában nem tűrte egy új reformátos egyház refundálását, s a szolgabíró útján megparancsolta, hogy az igariak tegyenek le templomépítő szándékukról, s távolítsák el a lelkészt és a tanítót is a községből. Az igari elöljáróság azonban nem teljesíti ezeket a követeléseket, hanem Madarasra küldenek a református espereshez védelemért. Azonban sem az esperes, sem a földesúr nem tudott védelmet biztosítani, mivel az elrendelt vizsgálat során nem tudták igazolni nyilvános vallásgyakorlatuknak 1681-ig terjedő folyamatos voltát és a hely artikuláris jellegét. Ezért 1746. február 5-én Barkóczy püspök lepecsételtette a templomot, a kiutasított református lelkész és tanító pedig Madarasra költözött. A református vallásgyakorlat Tiszaigaron csak az 1781. évi türelmi rendelet folytán éledt újjá. Az újjáélesztésben nagy szerepet játszott a község földbirtokosa, Széky Zsigmond, aki jelentős adományaival lehetővé tette, hogy a hívek megajánlásait is felhasználva 1786-ban új templom épülhessen. A földbirtokos utódai is buzgón támogatták a református eklézsiát végig a XIX. század folyamán. így kerülhetett sor 1856-ban a templom alapos renoválására is. 1837-ben a 184 római katolikuson kívül Tiszaigaron 1030 református és 152 izraelita hitű élt, 1891-ben 449 római katolikus, 1178 református és 122 izraelita lakta; 1941-ben pedig 581 római katolikus, 1017 református, 5 evangélikus és 14 izraelita vallású lakost írtak össze.

124 1767-ben Trásy Imre közbirtokos házában egy helyiséget kápolnának rendeztek be arra az időre, amíg az újonnan bevezetett tiszaörsi plébános ottani paplak hiányában Igaron lakott. Az itteni katolikus templomot Trásy János 1785-ben építette fel.

125 1925-ben a baptista egyházának imaháza volt. 1745-ben Barkóczy püspök rendelkezése éretelmében a tiszaigari református tanító is kénytelen volt elhagyni a községet. A rendelkezést azonban nem teljesen hajtották végre, mert a feljegyzések szerint tanítót titkon továbbra is tartottak. A türelmi rendelettel ismét újjáélesztett református egyházzal együtt a református tanító is legálisan foglalkozhatott a továbbiakban a tiszaigari tanulókkal. 1803-ban Csontos János, „Oskola Mester" 56 fiú tanulót nevel, míg a 27 leány tanulóval Makai András foglalkozik. Az egyház nagy támogatójának, Széky Zsigmondnak 1804-ben bekövetkezett halálakor 2000 forintnyi alapítványi támogatásából l

h rész a tanító javadalmának pótlására szolgált. Erre szükség is volt, hiszen éppen a századforduló után, 1810-ben kényszerültek az igariak a leánytanítói állás megszüntetésére anyagiak hiánya miatt, így ekkortájt az egyetlen tanító 50-60 igari gyermekkel foglalkozott. 1819-ben az esperesi vizitációból kiderül, hogy egy önjelölt tanító is felbukkan a községben, bizonyos „... csábító vizionárius ember", aki a „szülőket-gyerekeket magához hódítva" tanítja azokat, s ennek megakadályozására szükséges lenne a második tanítói állás újbóli megszervezése. 1827-ben kerül csak erre sor, ám 1832-ben újra összevonják egy tanító keze alá a fiúkat és leányokat. Majd 1840^46-ig ismét megpróbálkoznak külön leánytanító alkalmazásával. 1842-es adatok szerint az „Oskola Mester" Fekete Antal, a leá-