Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

438 TISZAIGAR 7. A határ délnyugati részét a Tisza áradásakor víz járta. De a többi határrészeken is csak a kiemelkedő hátakon lehetett szántani a vízszabályozásokig.

90 A gabona termelésére alkalmas földek korai létét igazolja az, hogy 1548-ban dézsmába csakis gabonával számolnak, árpa és zab sincs ekkor jelentős mennyiségben. A 24 család 2260 kéve gabonát ad dézsmába.

91 Tiszaszőlős és Tiszafüred lakói Igar megszállásáig gabonatermesztés céljából bérelték az igari határ feléjük eső részét, mert ez sajátjuknál alkalmasabb volt.

92 Lokális vízszabályozásokkal, a határ teljes birtokbavételével azonban a XVIII. század végére gabonatermő hellyé változott a határ nagyobb kiterjedésű, viszonylag jó földje. Fényes Elek így jellemzi:

93 „Szép róna földe búzát, árpát, kukoriczát, zabot terem; marha és juhtenyésztés nevezetes." 1753-ban közvetlenül a falu mellett feljegyezték a kerteket és a szőlőskerteket is.

94 1757-ig nem volt nyomásokra osztva a határ, föld volt bőven és szabadfoglalásos rendszerben művelték. Ám a nemesi egyezség után megváltozott a helyzet. A kis kimért területen a földesurak bevezettetik a jobbágyokkal a kétnyomásos rendszert. Minden második évben szántják fel, s közben egy évet pihen a föld. Az ugarnak meghagyott jobbágyi részen az urasági nyájak, főként birkák is szabadon legelnek. A Széky részen arra is megvan a lehetőség, hogy 3^4 évig pihentessék a földet, de a többi részen 1770 táján a föld kicsi volta miatt már nem lehet pihentetni, hanem vetésforgót alkalmaznak: az őszi búzát váltogatják a tavaszi árpával. 1770-ben az igari jobbágyok a bort, búzát, árpát, zabot, kölest, lent, lencsét, borsót, kendert, káposztát említik terményeik gyanánt.

95 Ugyanekkor azt vallják: „még eddig határunkban lévő földjeink trágyázás és háromszori szántás nélkül (kétszeri szántással) a gabonát alkalmasint megtermettek". A szántást 6 ökörrel vagy lóval végezték. Ugyanekkor szó esik a szőlőkről is, amely két helyen fekvő jobbágyszőlőt jelent. 38 jobbágynak 111 kapás szőleje volt.

96 Az urasági majorüzem több birtokosnál kialakul (Sréter, Trásy, Vincze Pál, Székyek), ám ez jóformán csak állattartó majorságot jelent, földművelésre csak kis részt tartanak vissza. Helyette a XVIII. század folyamán bérbeadják a földet jobbágyaik nak, s még később is ebből veszik jövedelmüket.

97 Ennek köszönhető az, hogy a jelentős uradalmi állattartás mellett mégis intenzívebb földművelés alakulhat ki. A művelési ágak megoszlása a jobbágyfelszabadítás után így alakult:

98 Év Szántó Rét, kert Szőlő Legelő Erdő Nádas Terméketlen Összesen 4119 5922 5921 5921 5892 5914 1852 1895 1935 1952 1957 1962 kh kh kh kh kh kh 1790 3572 4123 3733 3513 3687 994 652 404 135 339 395 49 71 30 1 30 33 944 1314 1137 1063 1363 1128 27 27 4 13 134 82 105 1 719 1 23 260 181 199 266 633 514 A szántóföld területének emelkedése a belvízszabályozásokkal függ össze. A legeltető állattartás szerepe végig jelentős, különösen fontos volt a juhászat.