Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

402 TISZAFÜRED 1852 1895 1911 1935 1942 1952 1957 1962 db db db db db db db db 1160 3336 3307 2542 1791 1673 1496 2080 792 1283 1479 1656 1296 1078 843 615 3968 6501 3046 3259 2109 1518 2624 11388 5061 5454 7272 1229 4840 6627 9872 A fokozatos csökkenés mindenképpen kapcsolatba hozható a földművelés színvonalával. A rideg tartás visszavonulóban, az istállózó gazdálkodáshoz pedig megfelelő takarmányra lenne szükség.

162 A lakosság ellátásában mindvégig nagy szerep jutott a baromfitenyésztésnek. Az 1935-ös statisztika 27000 baromfiról tesz említést. A második világháború pusztításait nagyon megsínylette a község állatállománya is. Az 1946 februárjában végzett felmérés szerint ekkor 542 ló, 52 ökör, 3 szamár volt az összes igásállat.

163 8. 1571-ben a török adóösszeírók egy kovácsot említenek Füreden.

164 1720-ban malma is van, mely ekkor évi 50 forintot jövedelmezett.

165 1748-ban említik Pellio György szűcsmestert;

166 1750-ben Csizmadia Ferenc csizmadiamestert, Szabó Mihály szabómestert és Szatmárv István kovácsmestert.

167 1770-ben szárazmalmairól írnak,

168 1765-ben írnak először a nyereggyártókról.

169 A füredi nyerges mesterség olyan magas szintet ért el, hogy a XIX. század elején már külföldön is híre volt. 1819-ben a porosz kormány két tiszafüredi nyereggyártó legényt vitt Berlinbe.

170 Az 1828. évi országos összeírás szerint ekkor 6 csizmadia, 1 kovács, 2 szabó, 4 kerékgyártó, 2 molnár, 1 mészáros, 1 takács, 1 tímár, 1 kőműves, 1 kékfestő dolgozott Füreden.

171 Céhek létrejöttéről csak a XIX. század elejétől tudunk. 1817-ben engedélyezte I. Ferenc király a csizmadia, szabó és szűcs céh megalakítását, 1841-ben pedig V. Ferdinándtól kap privilégiumot először az asztalos, lakatos, molnár, ács, selyemszövő és kelmefestő céh, majd a kovács és kerékgyártó céh.

172 Palugyay Imre 1854-ben 57 csizmadiát, szűcsöt és szabót, 14 nyergest, 24 kovácsot és kerékgyártót, 9 asztalost, lakatost, molnárt, ácsot, kötélgyártót és festőt sorolt fel.

173 A céhek megszűnése után, 1876-ban jött létre a tiszafüredi asztalos, lakatos stb. ipartársulat,

174 1889. október 31-én pedig a Tiszafüredi Ipartestület.

175 1884-ben 8 kerékgyártó, 2 szíjgyártó, 1 szitás, 14 edény es, 1 lakatos, 1 szatler, 1 pék, 7 asztalos, 1 bognár, 1 rézműves, 46 csizmadia, 3 kőműves, 1 építőmester, 1 takács, 7 kovács, 14 ács, molnár, 2 kalapos, 10 szabó, 3 köteles, 3 cipész, 4 gépész, 1 órás, 5 nyerges, 1 szűcs, 1 bádogos, 1 tímár dolgozott Füreden. 6 egyszerű vízimalom, közte 3 hajómalom is működött a településen. Ruházati és nyereggyártó ipara fejlett volt.

176 1906-ban Füreden 12 kovács, 7 lakatos, 1 téglagyártó, 10 fazekas, 2 bádogos, 11 asztalos, 7 kerékgyártó, 1 kádár, 18 szabó, 15 cipész, 19 csizmadia, 2 molnár, 9 hentes, 5 mészáros, 1 ács, 4 kőműves, 3 borbély, 2 szobafestő, 2 pék, 1 kötélgyártó, 3 szíjgyártó, 2 szűcs, s 19 egyéb iparos dolgozott 207 segéddel, valamint 70 tanonccal. A század elején alakult a budapesti Magyar Fa- és Kefeipar R. T. helyi telepeként a Tiszafüredi Kefegyár, mely ekkor kb. 150 munkást foglalkoztatott.

177 A helyi gazdák Tégla- és Cserépgyár Részvénytársaságának iparengedélyét 1910-ben adták ki, s maga az üzem 1912-re készült el. Evi 6 millió téglát állított elő. A Graefl-féle gőzmalom 1910-ben készült el, s óránként 18,3 q termény őrlésére volt alkalmas.

178 1910-ben a népszámlálás során 33 kovácsot, 7 lakatost, 20 gép- és hajógyártásban, 4 téglagyártásban dolgozót, 6 fazekast, 20 asztalost, 4 fonó- és szövőiparost, 102 szabót, 87 cipészt és csizmadiát, 19 malomipari dolgozót, 6 sütőiparost, 17 hentest és mészárost, 1 vegyész-gyógyszerészt, 17 kőművest, 9 ácsot, 6 sokszorosító és műiparost, s 140 egyéb iparost írtak össze.

179