Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

TISZAFÜRED 391 mikéntjét nem ismerjük. Egy biztosat tudunk, hogy 1746 előtt nem volt vásártartási joga a településnek, az ezt követő évektől kezdve pedig egyre sűrűbben találunk adatokat a vásár meglétére, a vásárbíró ténykedésére, a vásárjövedelmekre.

68 A földesurak 1752-ben lemondtak az ezer forint taksa igényéről, hozzátéve, hogy ezután igyekeznek majd minden jószáguknak maximális hasznát venni.

69 Ez a folyamat oda vezetett, hogy 1764-ben az eddig is teljes mértékben megcsorbított és a gyakorlatban már hatályon kívül lévő úrbérpótló szerződést a földesurak urbáriumra cserélték fel.

70 Ez az urbárium, mint a későbbi évek iratai bizonyítják, átment a gyakorlatba. Már 1765ben találunk adatokat a város csapszékére, ami az urak csapszékei mellett működött, továbbá a város kezén lévő malomra és a füredi vásárra.

71

1765-ben és 1766-ban a lakosok az ellen tiltakoztak, hogy a város bírája a szegények ellenében, a gazdagok érdekében ténykedik.

72 A földesurak ugyanakkor az ellen tiltakoztak, hogy a város lakossága nemes embereket választ bírónak, akik hatékonyabban tudnak fellépni a földesurakkal szemben.

73 Az 1767. november 12-én felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyv szerint a „köznép" azt akarta elérni, hogy a város bíráját ne a két tanácsbéli és a két köznépbéli, hanem csak a köznépbéli jelöltekből válasszák.

74 1790-ben jelentős parasztmozgalom robbant ki Tiszafüreden. A mozgalom közvetlen oka a bíróválasztás volt. A közbirtokos földesurak az új bíró választásakor nem jelölték az előző évi bírót, Bécsi Szabó Ferencet. A füredi nép azonban a földesúri jelölés ellenére saját jelöltjét, Bécsi Szabó Ferencet választotta meg újból bíróvá. Miután a földesurak 1790. november 3-án ezt a bíróválasztást törvénytelennek nyilvánították, Szabó Ferenc és a nótárius a mezőváros lakosait fellázította, és a földesurakat kiverték a városházáról. Az úri fenyítéktől és a felsőbbségtől való függés annyira meglazult Füreden, hogy a parasztok titkos gyűléseiken nyíltan mondogatták: „már kézzel nyúljanak az igazsághoz!" A földesurak rétjeit és allodiális füzes erdeit égették, vágták, a gazdákat és a kerülőket megverték. Végül is a földesurak a vármegyéhez fordultak jogaik megoltalmazásáért, hogy a törvénytelen bírót nótáriusával együtt példásan fenyítse meg.

75 A megye felsőbb királyi parancsolat értelmében a tiszafüredi adófizetők „fel ültetőit és lázítóit" a megyei törvényszék elé állította. A megyei börtönből csak úgy szabadulhattak ki, hogy „mindnyájan egyért és egy mindnyájukért" kötelezték magukat, hogy nem lázítják többé a füredi népet s titkos gyűléseket sem tartanak. Ilyen irányú nyilatkozatukat 1791. október 3-án írták alá, így szabadultak meg a megyei börtönből.

76 1794. július 21-én újabb parasztmegmozdulásra került sor Füreden. Néhány közbirtokos kiment a mezőváros határába, hogy bizonyos ártéri réteket felosszanak. Ekkor Péntek János taksás nemes többedmagával, kaszákkal és botokkal felfegyverkezve megakadályozta a földesurakat ebben. A parasztok kijelentették, hogy az ártéri réten a földesuraknak nem engednek kaszáltatni, amit pedig kaszáitatnak, azt elhordják. Sárközi Mihály közbirtokos kaszásait ki is verték a parasztok az említett rétből, Lipcsey Sámuel lekaszált füvét pedig elhordták és maguk közt felosztották. Azzal fenyegetőztek, hogy ötvenet vernek arra, ki ellenáll nekik. A megijedt földesurak a megyéhez fordultak segítségért. A megye annyira veszélyesnek találta Péntek János izgatásait, hogy július 25-én katonai segítségért folyamodott a helytartótanácshoz. A helytartótanács Majthényi Lászlót küldte ki vizsgálatra. Majthényinak nagy nehezen sikerült a kedélyeket kölcsönös megegyezéssel lecsillapítani: a bírák, nemesek és a község „erős reversalist adtak magokról". A mozgalom vezetőjét, N. Péntek Jánost „örökös számkivetésre Füredről kirekesztették", a mozgalom többi vezetőjét hosszabb-rövidebb ideig tartó börtönbüntetésre ítélték. A megye augusztus 16-án már azt jelentette a helytartótanácsnak, hogy a füredi mozgalom elcsitult.

77 1819-ben újból kiéleződött az ellentét a nemesi közbirtokosok és a Hajdú Mihály és N. Szövetes János által irányi-