Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)
344 TISZADERZS Keresők 1910 1949 1960 Mezőgazdaság Ipar Kereskedelem 806 45 14 1051 70 12 638 162 21 Közlekedés 9 7 37 Közszolgálati és szabadfoglalkozású Véderő 18 1 31 Napszámos Házi cseléd 41 Egyéb 4 20 96 Összesen 938 1191 954 A Borbély család birtokai időközben örökösök között oszlanak meg, majd új birtokosok is megjelennek, akik gyakran bérlőkből válnak birtokosokká. 1893-ban Borbély Géza 535, Losonczy Mihály 444, Weisz Adolf 227, Dolinay Károly 334, Ehrlich Mihályné 211, Juhász Jánosné 122, Simon Pál 71, Sipos Kálmán 313, Waldek Valéria 348, Wodiáner Móric 4953 kh-at birtokol. 1935-ben Bethlen Balázsné 236 (bérli: Schilling Frigyes), Boér Ágostonné 283 (bérli: Borbély György), Borbély György 409, Csáky Mihályné 406, Kiss Kálmán és neje 203, Losonczy István 260, Magyary Kossá R. István 570 (bérli: Nemes János), Polgár Józsefné 338, Schilling Frigyesné 236, Szilassy Ida 471 (bérli: Szilassy László), Szilassy László 679 s a Középtiszai Ármentesítő Társulat 197, az Országos Földhitelintézet 5 (kisbérletbe kiadva), a község 279 (kisbériéibe kiadva), a református egyház 100 (80 hold kisbérletbe adva) holddal rendelkezik. 87 Az első világháborút követő földosztások elmaradtak Tiszaderzsen. 1935-ig mindössze 1 ember kapott 58 holdat (vitézi telek) s 3 ember 3 hold területű házhelyet. 88 Gyökeres változást az 1945 utáni földosztás hozott, ekkor juthatott a falu a jobb földek birtokába. Az 1945-ös földosztást Tiszaderzsen is az 1945. március 25-én alakult 15 tagú földigénylő bizottság irányította. 89 1945. május 23-ig 511 fő jutott földhöz. A földreform befejezéséig 552 személy 3518 kh földet kapott. 90 Tiszaderzsen 1951 tavaszán, majd 1952 tavaszán alakultak meg az első termelőszövetkezeti csoportok. Földterületük és taglétszámuk a következőképpen alakult: 91 Ev termelőszövetkezet terület (kh) tagok száma 281 nincs adat 313 133 678 148 606 75 451 76 1345 207 1875 323 1952 Szabadság 1953 Szabadság 1955 Szabadság Uj Barázda 1957 Szabadság 1961 Szabadság Új Barázda 7. Tiszaderzs határát a középkor óta úgy jellemezték, hogy a lapos, vizes réteken legfeljebb a szénakaszálás, a tiszai kiöntések után visszamaradó állóvizekben eredményes halászat lehetséges, szántónak azonban nem alkalmas ez a föld. A lakosság tehát főleg halászatból élt. Derzsen 1402-ben már említi egy oklevél a népnek élelmet nyújtó halászóhelyeket, a Vakvár, Kengyeltó és más halastavakat. 92 Láthattuk, hogy 1548-ban csupán egy embernek van gabonatermése, amely után dézsmát fizet, s mellette az egész településen csak 3 kaptár méhet írnak össze. 93 1670-ben Derzs lakóiként
