Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

270 SZOLNOK és a harangozó lakhelye volt. A vártemplom 1919-ben a román intervenciós csapatok ágyúzásai miatt jelentékeny károkat szenvedett, s csak 1922-ben sikerült megújítani.

238 A török után a városba visszatért ferencesek a Tisza partján emeltek maguknak fából és nádból, sárral betapasztott imaházat és emellé néhány lakócellát. Ez volt a templomuk és zárdájuk elődje. 1725-ig a várbeli zárdájukban laktak. 1744-ben Bezdeczki Ignác sótisztviselő kőkápolnát akart számukra építtetni, a ferencesek kérésére azonban ez csak egy szentély lett, azzal a távlati elgondolással, hogy később hozzá egy templom hajóját lehet majd építeni. Ehhez a bővítéshez 1736-ban fogtak hozzá, s több évtized alatt és több fázisban végül is 1758-ban fejeződött be a templom építése. A templom mellett lévő ferences kolostor 1723-tól 1733-ig épült.

239 A reformátusság - a zömében katolikus vallású szolnoki lakosság mellett - későbbi és kevésbé jelentékeny történelemmel rendelkezik. Az első adatok a Rákócziszabadságharc idejéből valók, amikor is a vallási toleranciát hirdető fejedelem alatt Szolnokon is megalakult a református egyházközség. A prédikátor mellett iskolamestert is alkalmaztak. A pap a várban lakott és ott is tartotta az istentiszteleteket a lakásán. Később egy olyan házat jelöltek ki az istentiszteletek színhelyéül, amelyben korábban sótisztek laktak. A helyiségben szószéket állítottak fel, a templomi felszerelési tárgyakat a szomszédos községek református helyeiről gyűjtötték be, s a harangjukat fenyőlábra állították. A város megerősítésére küldött francia mérnök a templomot helyettesítő épületet is lebontásra ítélte a jobb, hadászati szempontok (előnyösebb kilátás) miatt, s később, a szabadságharc leverése után a fejedelem által engedélyezett új templom nem épült meg. A kegytárgyak a császári csapatok támadásának estek áldozatul, így a reformátusok a városból eltűntek, s hosszú ideig nem jelentek meg még nyomokban sem. A XVIII. században semmi sem, a XIX. század első harmadában mindössze néhány sírkő utal kisszámú meglétükre. Csak 1848 után szivárognak be a reformátusok a városba, s 1867-ben alakítanak egyházközséget, amelyik előbb Tószeg, majd 1880-ban Abony filiája. 1881-ben a szolnoki református egyház önálló anyakönyvezéssel adminisztrátorsággá lesz, s 1884-ben anyaegyházzá alakul. A megyeszékhellyé válás Szolnok vallási képét is megváltoztatta. Annak a városnak, ahol a XIX. század első évtizedeiben a reformátusoknak még éjszakázni sem volt szabad, iparosodása, megyei életének megindulása után a reformátusság közel felét alkotta. A század utolsó két évtizedében - közel tíz esztendei szisztematikus gyűjtés után - a reformátusok a befolyt adományokból templomépítéshez kezdtek. A Sztehlo Ottó tervei alapján Kocsis Lajos aradi építőmester által kivitelezett templomot 1894-ben avatták fel.

24ü Az izraelita vallásúak Szolnokon való megtelepedéséről az első adatok csak a bizonytalan szájhagyomány emlékei, amelyek a környéken kereskedők közül néhányat a várossal kapcsolatosan az 1830-as évekből említenek. Az emlékezetnek azonban lehet alapja, mert 1848-ban, amikor a törvények az izraeliták szabad költözködését és letelepedését biztosították, a városban már mintegy 60-80 család lakott. Az 1851-től induló anyakönyveik szerint az 1830 után születettek a városban 88-an voltak. Valószínű, hogy a hitközség már korábban megalakult, hiszen az első vezetője, az 1850-ből ismert Böhm Vilmos. A papi és kántori teendőket ekkor Morgenstern Ignác látta el. Ugyanekkor a hitközség lélekszáma 350 volt. Mivel az 1919-es román megszállás alatt a hitközség iratanyagának jelentékeny része megsemmisült, egyes időszakokra vonatkozóan nincsenek adatok. Azt viszont tudjuk, hogy 1880 körül a hitközségnek az akkori időkhöz képest kielégítő méretű temploma volt a Zsinagóga utcában, s mellette irodahelyiségek és iskolaépület. Mivel a század végére a hívők száma annyira növeke-