Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

SZOLNOK 269 érezni lehet a városban hiányukat. Sok, háború előtt prosperáló üzlet maradt zárva a béke napjaiban, tulajdonosaik nem tértek vissza, mások a nagyfokú áruhiány miatt nem tudták ezeket újra megnyitni a napilapok és falragaszok újra és újra megismételt felhívásai és biztatásai ellenére sem. Hozzájárult még mindehhez a hihetetlen méretű infláció is. Csak 1946. augusztus 1. után, a jó forint megjelenésével stabilizálódott a helyzet. A fokozatos iparengedély-visszavonások sem kedveztek a kiskereskedelemnek, a kereskedők osztályidegen kategóriába kerültek a korszak túlzó megítélése szerint. 1945-1948 között egykori szerepüket a mind erőteljesebbé váló államosítás hatására az ekkor még csak előfutárként megjelenő állami kereskedelem szórványos intézményei, a népboltok még nem tudták átvállalni. Az első ilyen egység az 1948-ban létrehívott VIII. körzeti Szolnoki Népbolt Nemzeti Vállalat volt, majd 1950-ben megalakult a Szolnoki Állami Áruház Nemzeti Vállalat, amely 1950 júniusában 48 bolttal megalakította a Szolnoki Kiskereskedelmi Vállalatot. A tagboltok száma az év végén 77, a következő év zárásakor pedig 136 volt. 1954-re már a kor követelményeinek megfelelő lett a főutcán Szolnok üzlethálózata, s ezt 1960-ig több új állami egység megnyitása és jelentős bővítése követte.

232 1960-ban Szolnokon összesen 157 kiskereskedelmi boltot tartottak nyilván. Közülük 1 áruház, 14 ruházati, 3 vegyiáru-, 8 vasműszaki, üveg-, 18 kultúrcikk és 4 vegyesboltja volt a városnak, tüzelőt, építőanyagot vásárolni, gázt cserélni 8 helyen lehetett.

233 9. Szolnok plébániájának keletkezési körülményeit nem ismerjük. Azt azonban tudjuk, hogy már a tatárjárás előtt megvolt.

234

1274-ben Szolnok M

.... a váci egyházmegye egyik főesperességének adott nevet".

235 A török alatt is állt a temploma, amit feltehetően a ferences barátok gondoztak. Ezt látszik igazolni az a két XVI-XVII. századi, Szolnok várát ábrázoló térkép, amely egykoron Nerfeld Ferenc szolnoki banktulajdonos gyűjteményében szerepelt. Az ábrázolások szerint a városi templom majdnem a mai helyén állott, gyűrűszerűén vették körül az épületek. Ebből arra lehetett következtetni, hogy a török megszállás alatt itt lakó szerzetesek gondozták a templomot. Egy canonica visitatiót előkészítő irat szerint a szolnoki várat „... gróf Salm állíttatta 1545-ben és idehozta a Ferenc-rendieket, akik mint misszionáriusok a Tisza partján Szegedig lakó katolikusokat megőrizték a katolikus hitben".

236 Az 1571-es török összeírás is említi Szolnok templomát.

237 Abból a tényből, hogy a török uralom végén a gyöngyösi és szegedi ferencesek misszionáriusokat küldtek a szolnoki katolikus hívek gondozására, egyértelműen következik, hogy a török Szolnokon nem tűrte meg az állandóan ott tartózkodni kívánó helybeli ferenceseket. Az 1685-ös felszabadító harcok alatt megsemmisült a város és a vár is a templommal együtt. Azonban Szolnok nem néptelenedett el teljesen, hiszen még ugyanebben az évben a lakosok Gyöngyösről kértek lelkészt a hívek gondozására. A harcok után a vári mecsetből lett az új katolikus templom, ám nem sokáig, mert 1697-ben Tokaji Ferenc felkelői újból felperzselték a várat és a várost, s a ferenceseket menekülésre kényszerítették. Csak 1699-ben tértek vissza ismét a romos városba, s egy magánháznál béreltek helyiséget a szolgáltatások ellátására egészen a vártemplom és kis zárdájuk valamelyest való üzembe helyezéséig. 1706-ban a kurucok ismét felégették a várat és a várost, köztük a templomot és a kis zárdát is, amelyben templomi ruhák, kegytárgyak, az orgona és egyéb értékek is bennégtek. Csak 1710-ben kezdtek visszaszállingózni az elmenekült ferencesek. 1711ben a vár köveiből kezdték el építeni a mai vártemplom helyére kápolnájukat, amelyet Kapisztránói Szent János tiszteletére szenteltek be, s III. Károly rendeletére helyőrségi templom lett. Azötoltáros, szószékkel, kórussal, orgonával, sekrestyével rendelkező kápolnát 1821-ben bontották le megroggyant állapota miatt. 1822-ben kezdték meg a mostani vártemplom építkezéseit, s 1824-ben szentelték be. Ugyanekkor emelték a város és a hívek támogatásával a Tisza-parti lelkészlakot, amely a szerzetes atya