Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

268 SZOLNOK 1841-ben Remellay Gusztáv szerint „... mi Szolnok vagyonbeli és kereskedelmi állapotát illeti, ez inkább szegénynek, mint vagyonosnak mondható, noha alig van az Alföldön város, mellyet szerencsésebb kereskedési fekvéssel áldott volna meg a természet, mint éppen Szolnokot, hol csekély tőkével nevezetes vagyont szerezni éppen nem mesterség, s mind e mellett sem virágzik ott a kereskedés!... több helybeli körülmények is gátolják Szolnok kereskedése felvirulását. A határ csekély, s a bérlett földek egyetemben sem teremnek többet, mint a mennyi a lakosságnak elég, a szűk termésből hát alaptőkét gyűjteni nem lehet, hitel nem volt, a földre pénzt nem adtak, hogyan lehetett volna kereskedni?... így az egész kereskedés csak néhány egyed kezei között maradt... emellett a szolnoki... inkább a jelennek él... s az ílly mindennapi szükség fedezésére, sőt a mellett némi pénzszerzésre is, Szolnokon, sok alkalom nyílik." E pénzszerzési alkalmak között megemlíti a sóhordást a tutajokról, a fenyővontatást, s hozzáfűzi, hogy többek között ezek miatt „... nincs inger a kereskedésre". A „néhány egyedek" által űzött kereskedés fával és gabonával történik, „... a népé gyümölccsel és kenyérrel... ugyanis a mezei munkákkal el nem foglalt nők a bevásárolt gabonából kenyeret sütnek, s azokat beszállítják a pesti hetivásárokra..." Megemlíti még a zabkereskedelmet mint szolnoki specialitást, de a bolti forgalomról megint lesújtóan nyilatkozik: „... felette csekély - mondja - mivel a vagyonosabbak többnyire Pestről hozatják meg a szükséges cikkeket, a vásárok is silányak, s majdnem néptelenebbek a heti vásároknál, melyekre felette számos zsidó s vidéki pórnép gyűl össze."

228 1879-ben 86 önálló kereskedést tartanak nyilván, amelyek megoszlása a következő: bőrkereskedő 2, búzakereskedő 14, divatkereskedő 2, edénykereskedő 1, élelmező 1, fakereskedő 10, fűszerkereskedő 6, hajhász 14, hajótulajdonos 4, lisztkereskedő 4, mészáruló 3, rőfös kereskedő 6, szeszkereskedő 1, vegyeskereskedő 15, zálogház-tulajdonos 1. Ugyanekkor az alispáni jelentés 40 kocsmáját említi, amelyekben az italmérési jog a szolnoki kincstári uradalomé, valamint 4 szállodáját 35 szobával, melyek között már ott van a Magyar Király Szálló is, melyet 1860-ban építettek, s a város második emeletes épülete volt.

229 1887-ben a város központjában 12-15 üzlethelyiség volt, s ezenkívül a külterületi részeken és néhány mellékutcában szatócsüzlet látta el a lakosságot szükségleti cikkekkel. Az ettől számított tíz évben évenként átlag 20 iparigazolványt váltottak kereskedők. Ezzel szemben évenként heten adták vissza elnyert engedélyüket, így a gyarapodás évi 13-14 főnyi lehetett. A kiadott engedélyek szerint ebben az időben az egész várost átszövő magánkereskedelmi hálózat alakult ki, s köztük olyan kereskedők kezdték meg működésüket, akik az 1920-as, 30-as években a városban meghatározói voltak a kereskedelmi életnek (Holczer, Schwartz, Nerfeld, Rosenzweig). A szaporodó számú kereskedőség szervezeteit is megalakította. 1887-ben létrejött a Kereskedelmi Társulat, amely 1896-ban kereskedelmi tanonciskolát és női kereskedelmi tanfolyamot, 1911-ben felső kereskedelmi iskolát és vele kapcsolatosan női szaktanfolyamot nyitott. 1914-ben már létezett a Szolnoki Kereskedelmi Alkalmazottak Köre is.

230 Az 1920-as és 1930-as számadatokat elemezve kitűnik, hogy az élelmezési és élvezeti cikkeket a városban 343 kereskedő forgalmazza, ezután 193 fős a fonó-szövő-iparral való foglalkozó kereskedők, 100 a fakereskedők száma, míg a többi ágazatban ez a számarány 100 főnél kevesebb. A két világháború között azonban a kereskedők száma majdnem megduplázódik, tíz év alatt 610-ről 1023-ra emelkedik. A bolti kereskedelem intenzívebbé válásával viszont a piaci árusok száma megcsappan, ugyanez alatt a tíz esztendő alatt 134-ről 76-ra apad.

231 A második világháború kitörése előtt változik ez a kedvező állapot. 1939-től megkezdődik a városban meghatározó és szám szerint is legjelentősebb kereskedő réteg, a zsidók visszaszorítása, majd - a háború évei alatt - elhurcolása. 1945 után különösen