Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)
KENGYEL 445 zenötéves háború korában, még inkább a XVII. század további évtizedeiben a birtokviszonyok rendkívüli keveredést mutattak, gyakran az eredeti birtokjogok is elkallódtak. 47 Törökszentmiklós határában a török uralom alatt 1552-1685 között tíz virágzó helység pusztult el közöttük Kengyelszállás is. 48 így érthető, hogy Heves és Külső-Szolnok vármegyék portaösszeírásában Kengyelen 1635-ben egy portát 49 ,1686-ban azonban már csak % portát írtak össze. 50 1685-ben a szolnoki és a balaszentmiklósi várak visszafoglalása után, Közép-Tiszántúl felszabadult a török uralom alól és magyar közigazgatás alá került. 51 1693-ban a papi és nemességj javak összeírásakor, mint pusztának gróf Forgách Simon a földesura. 52 A Rákóczi-szabadságharc idején Kengyelen és környékén - a török és tatár pusztítása után - még megmaradt csekély lakosság a rácok kegyetlensége nyomán semmisül meg. 53 Az ekkor már elvadult és lakatlan területre a Wesselényi-féle összeesküvés után senki sem formál jogot és a kincstárra szállt. 54 Lipót király 1700. július 26-án mint kincstári birtokot- Kengyel, Balaszentmiklós, Tenyő, Szenttamás, sőt Kakát és Csépa Külső-Szolnok megyei egész pusztákat Almásy János Heves megyei alispánnak, feleségének és elsősorban fiú utódaiknak adományozta^ 5 Mihályi Deák Pál ezredes közbenjárására, aki mint Almásy feleségének testvére a birtoklásba is betársult, s aki e tájon a Tokaji-féle lázadás leverésével szerzett érdemeket a bécsi udvar előtt. 56 Az egri káptalan kapta a megbízást a birtokba történő beiktatásra, ami a következő évben meg is történt. Mihályi Deák Pál nemsokára bekövetkezett elhalálozásával azonban meggyűlt a baja Almásynak a budai kamarával, noha a birtok vételárát 6000 frt-ot 1703-ban már megfizette. A kamara ugyanis nem tudott a birtokadományozásról, s az adományozott pusztákat, mint gazdátlan birtokot debreceni marhakereskedőknek kiadta legeltetésre. Közben 1704-ben Almásy meghalt, özvegye és fia a bérbeadás ellen tiltakoztak. A debreceni marhakereskedők emiatt kártalanítási perekkel zaklatták a kamarát. A vita végül is azzal ért véget, hogy ifj. Almásy János Borsod megyei jegyző 1718-ban bebizonyította birtokjogát, mire 1719. április 19-én III. Károly király megerősítette Lipót és Eszterházy Pál nádor adománylevelét a birtokra. 57 Az adományozott birtoktestek 1559-beli adományosainak leszármazottjai közül pl. a Zayék álltak és a régi jogon előállhattak követelésükkel. Ifj. Almásy tudta ezt és inkább perbe szállt velük, s ha alaposan ráfizetett is, csak az övé lett a pusztákkal együtt Kengyel is. 1750 körül azonban csak tekintélyes summa kifizetésével és nagy fáradságok árán tudja megtartani, amint ezt ő maga 1752-ben kelt egyik szerződésében beismeri. 58 1725. március 5-én kelt szerződésben ifj. Almásy a Törökszentmiklóst megszálló embereknek Törökszentmiklós, Tenyő és Kengyel pusztákat bérbe adta. A szerződésben azonban a kengyeli vendégfogadót magának tartotta meg. Ifj. Almásy 1765. április 11-én meghalt. 59 Özvegye Borsi Anna 1772-ben kötötte meg Törökszentmiklóssal az utolsó szerződést és még ugyanazon évben meghalt. Ezt megelőzően 1771 decemberében megharagudott a törökszentmiklósiakra és tudatta velük, hogy ezentúl Kengyel és Tenyő pusztákat magának a városnak nem adja bérbe, hanem csak megfelelő igás és kézimunkaerővel bíró gazdáknak. 60 Ezt az elhatározását meg is valósította és utódai ebben követték. Az 1848-1849-es események során, a július 25-én Törökszentmiklóson tartott népgyűlésen a kengyeliek közül 5-en (Őz József, Palatínus György, Pozderka János, Busa János és Kovács Antal) jelentkeztek a haza hívó szavára és fogtak fegyvert a nagy nemzeti eszmékért. 61 1851-ben megtörtént az Almásyakkal a megegyezés, amelynek lényege az volt, hogy az Almásy birtokból a felosztás során 62 Szenttamás, Kengyel és Tenyő Almásy birtok maradt. 63 A XIX. század második felében az Almásyakon kívül újabb birtokosok és bérlők kezébe került a puszta. 1897-ben már nemcsak az Almásy, hanem a Baghy, Harkányi, Jurenák, Léderer Artúr és Károly, valamint Róbert 64 , majd később az Urban és a Montágh családok birtokolják. 65 1885. május 13-án adták át a forgalomnak a Szolnok-Tiszatenyő-Kunszentmárton-Szentes vasútvonalat, amelynek Kengyelen állomása és a Baghy majornál megállóhelye van. 66 Az 1919 márciusában létrehozott Magyar Tanácsköztársaság ellen, április 16-án megindult a román burzsoá csapatok támadása. A túlerővel szemben a Vörös Hadsereg csapatai visszavo-
