Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)
446 KENGYEL nulásra kényszerültek. A Hadseregparancsnokság április 29-i parancsára a vörös csapatok zöme a Tisza jobb partjára vonult vissza. Május 1. előestéjén az előretolt munkásszázadok MartfűPusztakengyel-Derzsigát vonalában tüzet nyitottak a támadókra. Május 1-én a túlerővel szemben a 68. gyalogezred II. zászlóalja Szajol és Derzsigát közötti frontvonalon hátrálásra kényszerült, s az ünnepi nap délutánján a hősiesen küzdő vöröskatonák visszavonultak a Tisza jobb partjára. 67 A Tanácsköztársaság megdöntése után a Nagyatádi-féle földreform (1920. évi XXXVI. te.) alapján Kengyelen a vasútállomás körül - Léderer Károly és Artúr birtokából 196, báró Harkányi Anna birtokából 92 - összesen 288 házhely lett kiosztva. 68 , a telep lakosai részére kiosztott 2-3 holdnyi nagyságú földek azonban a teleptől 3-10 km távolságra feküdtek. 69 Ezeket a legroszszabb földeket a földbirtokosok ajánlották fel 70 , amelyekből a földreform során Pusztakengyelen 1281-en kaptak földet. 71 1922-ben megalakult a Pusztakengyeli és a Pusztakengyel-Erzsébet majori Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. 72 Törökszentmiklós nagyközség képviselőtestülete 1928. január 24-én 22/1928. kgy. számú határozata alapján - amelyet a vármegyei törvényhatósági bizottság 94/1928. szám alatt, 1928. február 28-án jóváhagyott- 1928. október 1-től kezdődően Pusztakengyelen jegyzői kirendeltséget létesített. Ugyanekkor került jóváhagyásra a kirendeltség részére lakás építése is. 73 1929-ben a kirendeltség területén a postahivatal és a telefonközpont már működött. Északdéli irányban éppen középen szeli át a kirendeltség területét a Szolnok-szentesi vasútvonal, ugyancsak észak-déli irányban halad át a Törökszentmiklós-tiszaföldvári út, átszeli továbbá területét a Szolnok-mezőtúri országút is. 74 1929-ben Baghy Gyula és társai törökszentmiklósi lakosok kérelmezték a belügyminisztertől az akkor már 2376 lélekszámmal, 172 lakóházzal rendelkező, 11077 kh kiterjedésű Kengyel, Derzsi puszták és Tenyő puszta egy részének községgé alakítását. A vármegyei törvényhatósági bizottság 1929. december 20-án 1056/1929. kgy. számú határozatában azonban a kérelmet elutasította. 75 1943-ban Pusztakengyelen az Országos „Földhitelintézet" 218 házhelyet osztott ki az újabb igénylők között. 76 A megnövekedett telep lakosságának nagyobb része azonban a felszabadulás előtt és után változatlanul a tanyákon élt. Hazánk felszabadításáért folytatott harcok során, a Malinovszkij marsall vezette II. Ukrán Fronti. M. Managarov altábornagy parancsnoksága alatt álló 53. Hadsereg először 1944. október 8-án, majd 11-én, véglegesen pedig október 23-án szabadította fel Pusztakengyelt. 1944. október 17-én a német légitámadások során az 1943-ban épült kirendeltség épülete, az orvosi lakás és az állami iskola háborús károkat szenvedett. 77 A felszabadító harcokat követően a telep területén és a puszta határában 128 szovjet hősi halottat temettek el, 11 közös és 17 külön sírban. A szovjet hősi halottak közül 53-at 1947. december 11-én Szolnokra szállítottak. 78 A felszabadulás utáni nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhöz juttatásáról szóló 600/1945. ME, valamint a 2400/1945. FM számú utasítás alapján végrehajtott földreform Pusztakengyelen mintegy 900 földigénylőnek juttatott földet. 79 Kiosztásra került 7000 kh föld. A telekkönyvi végzések ünnepélyes kiosztására 1947. október 4-én került sor, mely alkalommal 650 újonnan földhözjuttatott kapta meg írásbeli bizonyítékát annak, hogy juttatott földje véglegesen az övé. 80 1947. november 4-én még több mint 100 igényjogosult volt a községben, akinek igényjogosultságát megállapították, de földet nem kapott. Házhely céljára 239 kh-at jelöltek ki 600 igényjogosultnak. 81 A honvéd egyének közül földet igényelt 56, kapott 52. Házhelyet valamennyi honvéd igénylő, összesen 48 kapott. A honvédek közül a nős, gyermektelenek 5 kh, gyermek után további l-l kh (12 kh-ig), az önállók, nőtlenek 3 kh földet kaptak. 82 Pusztakengyel lakói 80%-ban az 1945. évi földosztás során jutottak földhöz. 83 Kengyel községből 1946. április elejéig 2 család települt ki Dunántúlra Etyek községbe, a későbbiek során 10 család szándékozott kitelepülni.
