Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

ALATTYAN meg elsőnek a Vörös Csillag Tszcs, 13 taggal, 56 1/2 kh-dal. A mezőgazdaság szocialista átszervezése alakította át végleg a társadalom szerkezetét:

69 169 kh 18 tag 241 kh 21 tag 380 kh 59 tag 204 kh 23 tag 239 tag 34 tag 438 kh 59 tag 215 kh 26 tag 243'kh 25 tag 2385 kh 428 tag 711 kh 89 tag 3094 kh 574 tag 5686 kh 686 tag 1193 kh 123 tag 1953. Petőfi mg. termelőszövetkezet Úttörő mg. termelőszövetkezet Vörös Csillag mg. termelőszövetkezet 1955. Petőfi mg. termelőszövetkezet Úttörő mg. termelőszövetkezet Vörös Csillag mg. termelőszövetkezet 1957. Úttörő mg. termelőszövetkezet Vörös Csillag mg. termelőszövetkezet 1961. Aranykalász mg. termelőszövetkezet Béke mg. termelőszövetkezet Ezüstkalász mg. termelőszövetkezet Lenin mg. termelőszövetkezet Szabadság mg. termelőszövetkezet Nyilvánvalóan az erős kisparaszti birtokok, s az ezt részben megerősítő földosztás lassította a szövetkezeti mozgalom gyorsabb kibontakozását. 7. A XVIII. század végén földjeit termékenynek mondják, melyek trágyázás nélkül is jól teremnek. Rétjei gazdagok.

70

1730-ban a Zagyva nagy áradását jegyzik fel.

71 Egyébként az árvizek földjeinek csak kisebb részét veszélyeztették. így határa földművelésre igen alkalmas. Mezőgazdaságára vonatkozóan először 1550-ből vannak adataink. Ekkor 28 dzsizje-köteles (keresztény férfiak törököknek fizetett külön adója, amelyet házanként fizettek) házát írják öszsze, s lakosai 300 kila búza, 262 kila kétszeres után fizetnek adót, ezenkívül megemlítik a méhkas tizedet, bárány tizedet és sertés adót. Eltérően a Tisza mellett fekvő községektől hal tizedet, széna tizedet, vagy rét jövedelme utáni adót nem fizetnek. Összevetve a nála kisebb Szög, Fokorú és Szentiván falvak adóival, a falu szemtermelésével emelkedik ki környezetéből. Állattartásának kisebb jelentőségét a sertés adó alacsonyabb összege és a széna tized hiánya mutatja.

72 A XVIII. századelején lakói elmondják, hogy határbeli szántóföldjeiket évenkénti sorsolással osztják ki egymás között, ahogyan az emberemlékezet óta szokásos. 1737-ben ajobbágyöszszeírás bő szántóhatárról, jó szénatermő rétről és olyan legelőről beszél, mely elegendő a 65 jobbágy 85 db fejőstehene és 160 db-ból álló heverő csordája részére. Háziménesükben 20 heverő lovat tartottak. Rideg csordájuk nem volt, ellenben 300 sertés és 400 juh járta a határt.

73

1770-ben az úrbérrendezést megelőző adatszolgáltatások során említik, hogy a jobbágyok a földközösség rendszerében használták a határt. Minden hatökrös gazdának 12 db földje van s ebbe 110 pozsonyi mérőt vethet el.

74 1787-88-ban 521 db szarvasmarha, 287 ló, 78 sertés és 840 juh után adóznak a jobbágyok. Megjegyzik ugyanitt, hogy ennél nagyobb az állatállomány a községben. 808 db a legelőre járó nagyobb, 918 db a legelőre járó kisebb szarvasmarhák száma a községben. Azaz a falu állatállománya beleszámítva a nemesekét is, lényegesen nagyobb, mint a jobbágyoké.

75 1787-88-ban még csak rétet és szántót említenek a jobbágyok használatában, de mint már írtuk, 1796 után Tahy György jobbágyai megkezdik a szőlő és gyümölcsös telepítését a Tárnaparton. 1828-ban a gazdák 3 nyomásban művelik a határt, s 285 köblös szántót és 147 szekér szénát termő rétet műveltek. Megjegyzik, hogy a jó fekete földet trágyázni nem szokták, hanem tüzelésre használják a trágyát. A három nyomásra osztott határban őszi és tavaszi vetés alá egyszer