Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)
MARTFŰ 589 nem lehet felosztani. 36 1947. április 14-én 7 tagú vezetőséggel megalakítják Martfűn az üzemi pártszervezetet. 37 1949 őszén Tisza Cipőgyár NV néven államosítják a Ciktát. 38 1949. november 2-án a tiszaföldvári képviselőtestület rendkívüli közgyűlése tudomásul veszi a belügyminiszter és az alispán rendeletét, melynek értelmében Martfű 3349 kh területtel önálló községgé alakult. 39 1950. október 22-én tartották meg az első tanácsválasztást. Ekkor 1447 fő a község lakóinak száma. A választásokat a Tanács és a VB megalakulása követte. Elnöke B. Hegyes János, elnökhelyettes: Eszes Béla, titkár: Majarovics József, tagjai lettek még: Veres István, Gajdos Sándor, Molnár Mihályné és Juhász János. 40 1951. július 8-án adták át rendeltetésének az új tanácsházát. Az 1950-es években már nemcsak a gyár belső fejlődésével azonos Martfű története, hanem a köréje települt új községével is. 6. A cipőgyár megalakulásáig tipikusan mezőgazdasági terület, majorüzemekben lakó cselédekkel. Az üzem létrejöttével kolónia alakult körülötte idegenből jött cseh és magyar munkásokkal. Dinamikusan változó társadalmát valójában nehéz átfogóan jellemezni. A munkalehetőség nagy vonzást gyakorolt a környező falvak lakosságára. Sokan sereglenek ide, telepednek meg, egy ideig vállalva a kétlaki életet, az állandó utazgatást, ingázást is. Mai munkásságának bázisa a falu. 1960-ban lakóinak száma 3296, ebből 1575 férfi, 1721 nő. 2752 lakosa belterületen, 544 külterületen lakik, ez utóbbi szétszórt tanyákon, illetve volt uradalmi központokban. A keresők száma 1989, ebből férfi: 1091, nő: 898. A lakosság életkor szerinti megoszlása a következő: 0-14 éves: 954, 15-19 éves: 539, 20-39 éves: 1243, 40-59 éves: 431, 60 éves és idősebb: 129. A lakosság többsége fiatal, olyanok, akik a gyárban kezdhették meg új életüket, s váltak munkássá. Az öregek alacsony száma mutatja, hogy elsősorban földjétől könnyebben megváló, fiatalabb, környékbeli parasztlakosság alkotja az új település lakosságát. Jellemző 1960-ban a keresők számának megoszlása az egyes foglalkozási ágakban: mezőgazdaság: 234 kereső ipar, építőipar: 1569 kereső kereskedelem: 21 kereső közlekedés: 17 kereső A számok jól mutatják Martfű mezőgazdaságának az iparhoz viszonyított mérsékelt jelentőségét. 41 1951. augusztus 31-én megalakult a község első termelőszövetkezeti csoportja, a Tisza. A csoportnak akkor 48 hold területe és 10 tagja volt. 42 1953-ban és 1955-ben már 37, illetve 81 tagot számlált, területe pedig 426 kh, illetve 607 kh volt. 1955-ben 386 kh területtel és 41 taggal megalakult az Ezüstkalász Termelőszövetkezet is. Ezzel a községben az egyénileg dolgozó parasztok 90%-a a nagyüzemi gazdálkodás útjára lépett. Martfű ipari-termelőszövetkezeti község lett, területén két ipari üzem, egy állami gazdaság és két tsz működött. 43 Az 1956. októberi ellenforradalom nyomán a tsz-ek felbomlottak. 1957 januárjában azonban már Hunyadi néven új termelőszövetkezet alakult 234 kh földterülettel, 18 taggal. 44 A tsz fokozatosan erősödött. 1959 első heteiben 85 dolgozó választotta a közös gazdálkodást. A parasztság 99%-a termelőszövetkezeti tag lett. A tsz az Ezüstkalász nevet vette fel. 45 1960-ban 71 taggal a martfűi termelőszövetkezet a tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezettel egyesült. 46 1949-ben alakult meg a martfűi Állami Gazdaság 1101 kh-on, két tanyaközponttal. Növénytermeléssel és állattenyésztéssel foglalkozik. A gazdaság 1957-ben a Héki Állami Gazdasághoz csatlakozott, de központi jellegét továbbra sem veszítette el. A jó eredményekért a gazdaság igazgatóját, Oláh Jánost Kossuth-díjban részesítették. Az egyesülés óta is számos kollektív kitüntetés mutatja az Állami Gazdaság mind eredményesebb tevékenységét. 47
